Ma több szempontból is jeles napra virradtunk, de erről következő bejegyzéseinkben esik szó (azt hiszem). Sajnos az elmúlt kb. 2 vagy 3 hétben eléggé lemaradtam a házban és körül zajlott változásokról szóló tudósításokkal. Most megpróbálok visszaemlékezni, de nem ígérhetem, hogy nem hagyok ki valamit
Először is, a legfontosabb, hogy több kontingens vendégünk is volt. Itt volt Katus és Robi (akinek boldog szülinapot kívánunk!), akik Fűzfőre menet egy nagyon szép leandert is hoztak, ami azóta is egyfolytában virágzik. Aztán jött Ágika és Töki (mindenki, körmendi), akik meg bort és sütit és tortát (a bort archiváltuk a pincében az első kerti partyra), és Csoketto kipróbálhatta végre Tökivel a mini petanque-t, amit húsvétra tojt neki a nyúl. És itt volt Cillin, Mariska és Gabi is, akik Balatonföldvárról jöttek egy forgatásról, ami egy szenegáli férfiról szól, akit ki akarnak utasítani Mo-ról pedig van gyereke és felesége is itt, és Cillin, akinek szelídgesztenyés birtoka van Szatinán, tehát ő már nem is kisgazda, hanem nagygazda, megszemlélte a veteményesünket is.
Veteményes az akkor van, erről majd bővebben is, kezd nőni a fű, bár elég hiénafoltosan, virágzik az idei labdarózsa, nyílik a pünkösdi rózsa, egy darab gyöngyvirág is, az idén ültetettek közül. Extraordinary, de most virágzanak nálunk a nárciszok, mert csak márciusban tudtam elültetni őket (mivel ősszel még ugye nem lehetett). Ültettem szívvirágot, ami régen minden rendes parasztkertben volt. Estikét is (meg hajnalkát is), dáliát, kardvirágot, rézvirágot, golgotavirágot, szellőrózsát, levendulákat, szegfűt, futóvirágokat. Az ablakokba meg muskátlikat és levendulát (azért mert déli). Kiderült, hogy a kertünkben található K-Európa legnagyobb lestyánbokra (olyan, mint a zeller, csak évelő). Előzékenyen mindjárt a bográcsozó mellett nő, így lehet legelni.
Elkészült az új ereszcsatorna, ami a régi sötétbarna helyett ezüst (vagyis fém) színű lett. A környező régi, szintén egységes 80-as évek sötétbarnára lefújt deszkákat hosszas tipródás után szürkére festetettük (ez hány t?). A többit majd akkor, ha egyszer sor kerül a szigetelésre és bepucolásra. Van már komposztálónk, amit Theo Ceceár ütött össze a maga dolgos kezeivel, valamint kipróbálhatta a fűnyírás örömeit is, egészen addig, míg be nem döglött a gép.
A festéssel-mázolással úgy ahogy végeztünk, de sajnos előre kell jeleznem, hogy a tetőtéri szobák terén elég rosszul állunk. Kaptunk viszont Jakabéktól egy tök jó kanapét, és egyébként is igyekszünk feltuningolni a fekvőhelyek számát, ahogy egy igazi panzióhoz illik. Megrendeltük a nyikorgó és 30 éves festékfoltokkal teli parketta leplezését szolgáló óriási padlószőnyeget is, ami nem egészen olyan, mint ami tetszene, de az 1400Ft/m2 lélektani határ alatt volt. Csütörtökön pedig a Palladio segédletével megérkeztek az ikejás dobozok is, amiben a konyhabútor meg a könyvespolcrendszer, székek, komód és lámpák voltak. Ezeket Theo - a konyhabútor kivételével, már össze is ütötte, így a jövő hét végén már kezdhetjük is a veszekedést, hogy melyik részre kinek milyen könyvei jöhetnek. Eddig csak annyiban van konszenzus, hogy a nappaliban szakkönyv nem lehet (Cziczu javaslata, bár Theo megpróbált lázadni). Így tegnap már át is vittem és el is helyeztem a kertészeti és madármegfigyelő műveim egy részét. Ezzel zárom is most soraim, mert már rég a fürdőszobát kellene takarítanom.
(a fenti kép közepén van a golgotavirág/passionflower, de ez egy horvátországi romvárosból van, mert a miénk még csak 15 cm-- nem szeretném megtéveszteni kedves vendégeinket)
