2019. január 6., vasárnap

erdőben

Jaki egyik első kirándulása ősszel a nadapi erdőbe(n).


Itt még nem teljesen értette, miről van szó, azóta viszont belejött a dologba.


A leglelkesebb erdőjáró: Füles. Róla ilyenkor tkpen nem is lehet képet készíteni, mert akciózik. Nem is zaklatom, iszonyú meló lehet azt az ezer meg ezer szétszórt névjegykártyát mind végigolvasni (Sziasztok, én a Borz vagyok - Takaroggyá, én meg a Vaddisznó - Helló, itt jön a Róka -- stb), és gondosan elhelyezni a maga könyvjelzőit.

Néha azért persze előtör belőlünk a szadista, pl. mikor borzvárat találunk vagy kitépett vaddisznószőr-csomókat - erre felhívjuk Doddyka figyelmét, ám ő, extra konfliktuskerülő (félénk, vagyishogy gyáva) természetének megfelelően ilyenkor elnéz jobbra, majd balra, és általában minden módon kifejezi, hogy fogalma nincs mi a francról van szó, ő nem tud semmi ilyesmiről, viszlát,  és eloldalog.


Nagy Erdőjáró még Öhi, aki a nyáron még spéci erdőismereti táborban is volt Pázmándon a vadvédelmi központban egy hétig, így most ő mondja nekünk, melyik a nemtudommilyen növény amihez nem szabad hozzáérni. Szoktam vinni pedig növényhatározót. (Az az igazság, hogy én is imádok erdőbe járni -- szerintem totál megnyugtató. A sok baromság ami miatt pörgetem magam, eltűnik és csak baromság marad.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

you might also like this

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...