Füles házának új lakója

Az első új lakó a wc-deszka amiért a minap fogunk elmenni, de bármily különleges is egy wc-deszka,


nem érdemel külön bejegyzést.

Az új lakó egy kiscica lesz, akit a 15 éves érettségi találkozón szereztem Annáéktól. Cziczu krónikus macskaelvonási-tünetekben szenvedett az utóbbi időben, ezért gyorsan kellett intézkedni. Cziczu és Füles leendő barátja ebből az alomból származik:

Anyukájuk szintén lelenc volt és vemhes, mint Füllereanu asszonyság, amikor a CORONA IC-n találkozott Cziczuval. 

A három kiscica közül nehéz volt választani, ugyanis egyik cukibb, mint a másik.

Mivel én eléggé allergiás vagyok a macskaszőrre, ezért kompromisszumot kötöttünk Cziczuval, miszerint lehet macskánk, csak a cica lakjon nagyrészt kinn a kertben, a garázsban, és csak a hidegben legyen valami védett benti helye. A kiscicák közül az alom elsőszülöttje, a leggengszterebb fekete-fehér cica alkalmas erre a félszilaj tartásra leginkább Anna szerint, így őt fogjuk választani. Állítólag nagyon rámenős, égetnivalóan rossz, bakhés macsek.

Ő az:

Ha jól látom, akkor ő egy Billy Idol imitátor, ennek ellenére még nem gondolkodtunk nevekben, mert csak  két hét múlva hozhatjuk el, amikor 8 hetes lesz. Már alig várjuk ezt az ünnepi pillanatot!

NYÁOO

Mi legyen a neve?

új látogató a kertben

A rigók Füles kerti itatótálját használják piálásra és alkalmanként fürdésre is, így 2 óránként lehet cserélni benne a (z akkor már sáros) vizet, és csakis erre buknak, hiába tettem ki nekik külön egy másik vizes tálat. Akinek van tippje, milyen az igazi madáritató, szóljon. A hétvégén felbukkant egy új kolléga is, a fakopáncs, és ma végre láttam is, éppen melózott. Ő látható a képen. És akkor a hétvégén felmerült legégetőbb kérdések egyike:

Miért nem kap agyrázkódást a harkály?

A helyes válasz:

A harkályok táplálékkeresés során a fák törzsét kopogtatják csőrükkel, így kutatják fel az abban lakó férgeket, nyüveket, melyeket hosszú, tapadós nyelvükkel szednek ki a kikopácsolt lyukból.

A hetvenes években May és munkatársai a Dryocopus pileatus nevű harkályfaj mozgását speciális módszerekkel lefilmezték, és elemezték. Kiderült, hogy a madár másodpercenként (!) akár 20 ütést is mér a fa törzsére, naponta akár 12000 koppantást is végez. A lassulási erő alkalmanként eléri a 1200 g értéket - ez olyan, mintha 26 km/órás sebességgel csapódna a csőre a fához minden egyes lecsapásnál.

Az ember ennyitől garantáltan sérülést szenvedne, agyrázkódás, agyzúzódás, koponyaűri vérzés, retinaleválás, és még sok egyéb fenyegetné. A kutatók azonban annak is utánajártak, mi védi meg a harkályt a hasonló rémségektől.A D. pileatus koponyája meglehetősen vastag, szivacsos csontból épül fel, ez különösen jellemző a nyakszirt tájékára. Az állkapocs porca szintén erős, vaskos, így mintegy kipárnázást biztosít az erős ütések felfogására. A koponya üregén belül nagyon kevés az agyvíz mennyisége, így az agyállomány nemigen tud elmozdulni.Az állkapcsot a koponyához rögzítő erős izmok a lecsapás előtt egy ezredmásodperccel összehúzódnak, ami az ütés erejét a koponya alapjára és hátsó részére vezeti, így megkíméli az agyat.

Fontos, hogy zseniálisan összehangolt idegrendszeri működések következtében a harkály a felszínre tökéletesen merőlegesen csap le, így nem jön létre csavaró nyíróerő, ami az agyhártyák szakadásához és agyrázkódáshoz vezethetne.A D. pileatus a szemének védelmére is remek struktúrákat fejlesztett ki. Érhártyájában mukopoliszacharidok alkotnak puha, rugalmas alátámasztást, és a szem hátsó részének anyagcseréjében fontos szerepet játszó ún. fésű (pecten) is képes vérrel megtelve csökkenteni a retinára háruló nyomást.Egy ezredmásodperccel azelőtt, hogy a madár csőre a fa törzséhez érne, a szem erős kötőszövetből álló pislogóhártyája összehúzódik. Ennek kettős célja van, egyrészt védi a szemet a kopácsolás során keletkező faforgácsoktól, másrészt megakadályozza, hogy a szem egyszerűen "kiugorjon a helyéről".

Forrás:

http://tudomany.ma.hu/tart/rcikk/h/0/145415/1

Egyebek:

Theonak pedig innen üzenem, hogy ha ma sem ír bejegyzést, még annál is súlyosabb büntit kap, mintha valami aberrált irreleváns hülye szokásról írna megint

tisztelettel:

Cz.

péntek

A mai nap új szokás szerint nagyon korán kezdődött, ugyanis akármilyen bunkereket építek, plédekből széktámlákból díszpárnákból, így is mindig a pofámba süt a kelő nap első sugára, én meg nem tudok világosban aludni, ezért feladom, káromkodom és kibotorkálok. Kint a konyhában vagy a kertben az ajtó előtt (attól függ, hogy előző este milyen kedve volt) Füles fogad egy desszantos kúszással és egy hentergéssel. Utána még pizsamában körbejárom és megtekintem a birtokot, aztán öntözgetem amit kell (csak a muskátlikat meg a leandereket szoktam reggel, amúgy este locsolok) illetve ma kapáltam és gyomláltam is, mert iszonyú gazban áll minden, meg ültettem valami virágkezdeményeket, amiket még magról vetettem vmikor március táján. Utána meg rakodás a dobozokból és zsákokból.

Délután beugrott Farkasbarkas és Robi, akik Pécsről + Vértessomlóról jöttek és mentek Sümegre! Kaptunk tőlük egy jó kis kertészkedős-házépítős klasszikus könyvet meg egy csomó jó tanácsot a kertre nézve + hogy a lépcsődeszkák leszereléséhez 10-es kulcs kell és első blikkre! Ugyanis Farkasbarkasnak egy nagyon szép kertje van Pécsen a hegyekben. (ezt próbálom majd illusztrálni.)

Nemcsak szép, de nagy is, ehhez csak egy elképesztő adat: 150 tő paradicsompalántát ültetett az idén és 18 féle paradicsomból! Ráadásul elsőre felismerte egy letört ágról a lestyánt, kiszúrta a vadkendert a reteksorban, beazonosította, hogy moniliás az utcai meggyfa, elmondta mit csináljak a rukkolával, Robi meg azt, hogyan készül a kaporszósz és hogy a sárga-fehér fürdőszoba egy tál madártejre emlékezteti, és tényleg. Most már értem mért teccik Theonak. Miután elmentek, egy kicsit ücsörögtem a garázsban Fülessel a Jancsi pincéjében 3 évig tárolt, kellemesen dohszagú piros kanapén, aztán pedig sikerült bealudnom rajta.

comments

Kedves Olvasóink! Örömmel észleltük elefántcsonttornyunkból, hogy az utóbbi napokban Bettike óta nem tapasztalt interaktivitás, dialogicitás, és egyfajta interkulturális párbeszéd megélénkülése jellemzi blogunkat! A gardening discourse részvevőinek véleményét Önök is nyomon követhetik a Szolgálati Közlemény, Planking, Veteményes és egyéb megnevezésű bejegyzéseknél, ha alul a "megjegyzések"-re kattintanak, valamint bátorítunk mindenkit, hogy fejtse ki véleményét a különböző sorskérdésekről. Jó szórakozást, tartalmas órákat! Köszönjük a kommenteket! A tó vize ma reggel Agárdnál 23 fokos volt. (OMSZ)

tyérkép

Azt hiszem, ha a képre kétszer rákattint valaki, akkor talán nagyobb változatban is megjelenik, de nem vagyok biztos benne

Az új öntözőrendszer alapjai

Nemcsak a vízdíjat mérsékli az esővíz gyűjtése, hanem a növények is szeretik a kicsit lágyabb vizet. Alternatív vízforrásunk pedig egyelőre nincs más, mivel az előző tulaj mindent elnyelő pöcegödörként kezelte a közel 100 éves kutat. Lebetonozta, és teljesen megmérgezte. Szipp. Sajnos abban az időben még nem tevékenykedett a "Bolygó kapitánya".

Az esővízgyűjtés földalatti brutális méretű, akár több ezer literes tartályokkal is történhet, de mivel a házunk tetejéről lecsorgó esővíz, hála Pisti ereszének és Matyi vezetékeinek, most a kutat tisztítja, csak a garázsok tetejéről tudjuk gyűjteni a csapadékot.

A megoldás egy 300 literes esővízgyűjtő-hordó lett most

Ilyen extázisba lehet esni egy hordótól. A magam összeeszkábálta platform a garázs mellett felhalmozott bontott téglákból készült. Zsófi néni a szomszédból meg is jegyezte, hogy úgy rakosgatom a téglákat, mintha építőkockákkal játszanék. Aláfér egy magasabb vödör, vagy egy 12 literes locsolókanna.

Most már csak az esőt várjuk!

Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a .... farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a .... hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a .... hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a ..... hossza!

szolgálati közlemény

Kedves Olvasóink! Sajnos 3 napon át nem voltam gépközelben. (Ezért esett vissza drámaian a blog látogatottsága). Minden megjegyzésre és kérésre reagálni fogunk és köszuönjük! De most muszáj aludni. Térkép is lesz, szines Plüssynek

Tisztelettel: cz

Planking

Tudom,hogy megint iszonyatos bünti lesz, hogy nem idevaló témákról írok, de valahogy a csaknem kétnapos konyhabútor-szerelést, felfúrást, rögzítést inkább feledni szeretném, mint megemlékezni róla. Ehelyett egy Jancsi által már régóta  gyakorolt érdekes hobbiról szeretnék írni, amely egy index cikk kapcsán vált a minap nálunk is ismertté.
Ez a planking-nek nevezett hobbi, amelyet Ausztráliában kedvtelve űznek a fiatalok. A planking lényege: feküdj le és merevedj meg egy olyan helyen ahol senki sem számít rá, és fényképeztesd le magad. Egyszóval ez egy közösségi hobbi, amihez legalább három ember kell, egy, aki fekszik, egy, aki fényképez, és egy, aki megnézi. Másképp ugyanis nincsen értelme.

És akkor néhány kép a plankingről. Mindegyik Jancsit, vagy az ő egyik barátját mutatja:


Jancsi Írországban


Jancsi az egyik építkezésen


Jancsi Marokkóban.

És végül Robival és a Jakabbal Hollandiában:

költözés 2

Theo nagyon sokat melózott, összerakta a konyhabútort (csak nincsenek rá ajtók, mert éppen hiánycikk volt, majd később pótoljuk), meg az ágyat, meg mindent amit össze kellett még rakni. A hétvégét azonban elsősorban a KÖNYVEK uralták. Nevetséges, ha visszagondolok arra, amit itt is hangoztattam, hogy majd a nappaliban szépirodalom meg kertészet meg sakk, és szakirodalom máshol leválogatva. Ezt a naivitást. Térdig gázolunk a könyvekben, most még csak Theo könyvei, mert lemondtam arról hogy a könyveimet áthozzuk. A következő 5 évben nem veszek könyvet, ez szent fogadalmam. Úgy érzem magam, mintha betörtem volna egy antikváriumba, ahol szabadon kukázhatok, csak valahová el is kellene pakolni őket. Én ebben sokkal szőrösebb szívű vagyok, mármint hogy szelektálni kellene, ez mégsem a községi közkönyvtár, de Theo minden nyomtatványért, ami az elmúlt évtizedekben a keze ügyébe került, keményen küzd.

Viszont külön gyűjtjük a gyerekkönyveket, már kb. 80-100 darab van, úgyhogy a 12 éven aluliak is találhatnak kedvükre nézegetni- vagy olvasnivalót, ha lejönnek majd. Egyelőre fent vannak a tetőtérben egy nagy dobozban. Emlékszem a nagymamámnál Bodajkon minden nyáron végigolvastam ugyanazt a 6 könyvet, előkelő helyen köztük egy 1950-es évekbeli Andersen, kék rajzokkal, amitől frászt kaptam, de muszáj volt végigolvasnom, a Montessori módszerről egy könyv, de a fele ki volt tépve, meg Micsurin élete illsuztrált gyerekkönyvben, ami iszonyú szórakoztató volt, ezt még Papi kapta valamiért anno az iskolától, emlékszem a Micsurin kikísérletezi a KÉK rózsát, meg amikor az imperialisták (dagadt kockás zakós szivaros csávók) megkörnyékezik meg valami fa ami egyszerre 6 féle gyümölcsöt termett.

A Nahmama, látva olvasási kábulatomat, egyik nyáron azzal lepett meg, és majdnem hanyatt is estem az elragadtatástól, hogy a községi kvtár kiselejtezett állományából nemes egyszerűséggel egy zsákkal, de konkrétan egy teli zsákkal hozott nekem könyvet, amit a padláson, a szalmabálák között tárolt, én meg ott is olvastam. Akkor még nem féltem az egerektől. Na ez volt az igazi királyság. (A másik meg a chips és a Snickers, mint Maczkóházy Eduárd vallja.)

költözés 1

Tegnap Pétya segítségével megérkezett a Theo cuccait szállító kamionkonvoj. Jelenleg a világ legnagyobb kuplerája közepén vagyunk. Nagyon sok érdekes dolog is volt a szállítmányban, én a legjobban "Az ellopott kalap. Topi Maci, Breki és a Többiek "című, kissé megviselt könyvnek örültem.

Theo széleskörű tájékozódását és kapcsolathálóját jelzik az olyan tárgyegyüttesek, mint egy fez, amit Jakab hozott neki az 1994-es filozófiai diákolimpiáról Isztambulból, 2 db "Cuba" feliratú rumbatök, 1 narancssárga thaiföldi szerzetesruha kompletten (Jonathantól), "Az év legnépszerűbb tévés személyisége" kitüntető plakett jakutul, egy aranyba öntött kárász, egy Ari feliratú plüsskutya fogkefével és fogkrémmel a nyakörve alatt, két, redvás lószőrrel bélelt kapca

veteményes

A veteményesünk a valamilyen agresszív pimpó-rengeteg feltörésével keletkezett kb. 20 (húsz) m2-es földterületen helyezkedik el. Délen a már említett sziklás cement-beton-cserép halom határolja, itt különböző sziklakerti fakírok meghonosításával próbálkozom, illetve, mivel a másfél kilós A KERT című szakmunkában azt olvastam, hogy a fűszernövényeknek jobb az ízük sovány talajban, őket helyeztem még itt el (citromfű, oregano, fodormenta, borsmenta, kakukkfű-- egyelőre). A még délebbre elhelyezkedő fennsíkon (6m2) még ők sem tudnak megélni, ott már az ásót sem lehet leszúrni, arra füvet vetettem, amit szorgosan locsolok, irtózatos vízdíjat generálva, meg ott van a komposztáló és ott lesz az esővízgyűjtő hordó is, majd egyszer.

A veteményest északon a szomszédunk málnása határolja, amelyben napsütéses idő esetén megfigyelhető elégedetten heverésző-mosakodó, igen elvetemült macskája is. Keletre a szomszéd Zsófi néni lekerített virágoskertje, illetve a két szomszéd kutya kuplerájosa, nyugatra pedig maga a szent bográcsozó hely található, amire a hétvégén Theo meg is kapta a 15 literes, szigorúan felfelé szűkülő szájú bográcsát. Az értékes veteményest vadászkerítés veszi körül, hogy pitbullunk nehogy kárt tegyen benne pöttyös kesztyűbe bujtatott lábaival és ásási hobbijával.

A betájolás után most megpróbálok visszaemlékezni mi is található a veteményesben, hiszen tudom, hogy ez iránt irtózatos az érdeklődés kedves olvasóink részéről. A Zsófi néni kutyáihoz közelebb eső részen vannak a magról vetettek: répa, petrezselyem, metélőzeller, rukkola, retek, spenót, póréhagyma, lilahagyma, téli sarjadékhagyma, gyöngyhagyma. A listából gondolom látható, hol kezdődik Theo birodalma. A bográcsozóhoz közelebb eső részen pedig éppen 2 napja ültetett el Anyu valódi pázmándi paradicsom- és paprikapalántákat. Itt vannak a ribizli- és jostabokrok is, meg a zsálya. Valamint itt volt Jakab szamócája is, amit azonban - bár nem tudom, helyes-e ezt elmondani - Theo egy túlhevült kapálási rohamában - távollétemben --- összetévesztvén annak levelét a pimpóval -- kikapált. Sajnos!

És még így is maradt egy 2 m2-es hely! ide majd Papi kertjéből szeretnék áthozni valami extrát, ő most éppen a sakktábla fázisban van veteményesével, ami csupán 45-ször ekkora területen helyezkedik el. Articsóka vagy rebarbara, valami ilyen menő cuccot fogok áthozni tőle, hogy menő kisgazda lehessek. Holnap, ha nem felejtem el, majd le is fényképezem.

történelmi esemény

és most láttam, hogy átfordult a számláló és 1000 felett jár! Még akkor is ha ebből kb 870 én voltam, de mégis. Micsoda siker! Köszönjük! Boldog szülinapot Theo ott a másik szobában!

svéd nyírfa

A skandináv krimirajongók nevében kikérem magamnak azt a borzalmas képet, amivel Theo illusztrálta Svédországot, Bettike hazáját. Egyben boldog szülinapot kívánok Theonak és gratulálok Lacikának!

további információ a svéd nyírfáról:

http://www.barcham.co.uk/trees/betula-pendula-dalecarlica-swedish-birch

http://www.tree-shop.co.uk/products_detail.asp?productheadingID=933

valamint nálunk Bettike címszó alatt

Eredményhirdetés

Most pedig lezárjuk a szavazást, már csak egy utolsó sms fér bele, vagy annyi sem, és a VV 4-gyel együtt mi is végeredményt hírdetünk népszerű vetélkedőnk végén. A rengeteg emeltdíjas megfejtést küldő játékos között kisorsolunk három darab kétnapos félpanziós nyaralást a Velence Rural Panzió és Vendégházban. A csomag magában foglal:

1. Egy bográcsos esti bulit.
2. Egy közös borozást.
3. Tollasütő használati jogot.
4. Alvást külön szobában.
5. Zuhanyzó és vécé használatát.

A fődíj azonban mégiscsak egy üveg Csóbor.

Megfejtést küldött be Cillin, Mária és Lacika.

Köszönjük!
Helyes megfejtés nem volt.

A sorsolás most kezdődik:


A nyertes pedig:

LACIKA!

Most pedig hulljon le a lepel a különleges csodáról, azaz Bettikéről.


Kifejlett állapotában így néz ki:


A levele szeldelt:



A hazája Svédország:



A névrokona Björknek:



És végül, a fát 1767-ben fedezték fel, amikor burmai Pegu birodalom meghódítja Attuharját a thai fejedelemség fővárosát.

Bettike teljes neve ezek szerint: "szeldelt levelű nyír" (Betula pendula 'Dalecarlica'). Azért volt olyan furcsa a fa, mert eleinte úgy nézett ki a sok szeldelt levél, mint egy sereg tűlevél. Egy kicsit sem emlékeztetett egy nyírfára, pedig azért abból már láttunk eleget.

Még egy búcsúkép róluk, és gratulálunk újfent Lacikának!

fejlemények

Ma több szempontból is jeles napra virradtunk, de erről következő bejegyzéseinkben esik szó (azt hiszem). Sajnos az elmúlt kb. 2 vagy 3 hétben eléggé lemaradtam a házban és körül zajlott változásokról szóló tudósításokkal. Most megpróbálok visszaemlékezni, de nem ígérhetem, hogy nem hagyok ki valamit

Először is, a legfontosabb, hogy több kontingens vendégünk is volt. Itt volt Katus és Robi (akinek boldog szülinapot kívánunk!), akik Fűzfőre menet egy nagyon szép leandert is hoztak, ami azóta is egyfolytában virágzik. Aztán jött Ágika és Töki (mindenki, körmendi), akik meg bort és sütit és tortát (a bort archiváltuk a pincében az első kerti partyra), és Csoketto kipróbálhatta végre Tökivel a mini petanque-t, amit húsvétra tojt neki a nyúl. És itt volt Cillin, Mariska és Gabi is, akik Balatonföldvárról jöttek egy forgatásról, ami egy szenegáli férfiról szól, akit ki akarnak utasítani Mo-ról pedig van gyereke és felesége is itt, és Cillin, akinek szelídgesztenyés birtoka van Szatinán, tehát ő már nem is kisgazda, hanem nagygazda, megszemlélte a veteményesünket is.

Veteményes az akkor van, erről majd bővebben is, kezd nőni a fű, bár elég hiénafoltosan, virágzik az idei labdarózsa, nyílik a pünkösdi rózsa, egy darab gyöngyvirág is, az idén ültetettek közül. Extraordinary, de most virágzanak nálunk a nárciszok, mert csak márciusban tudtam elültetni őket (mivel ősszel még ugye nem lehetett). Ültettem szívvirágot, ami régen minden rendes parasztkertben volt. Estikét is (meg hajnalkát is), dáliát, kardvirágot, rézvirágot, golgotavirágot, szellőrózsát, levendulákat, szegfűt, futóvirágokat. Az ablakokba meg muskátlikat és levendulát (azért mert déli). Kiderült, hogy a kertünkben található K-Európa legnagyobb lestyánbokra (olyan, mint a zeller, csak évelő). Előzékenyen mindjárt a bográcsozó mellett nő, így lehet legelni.

Elkészült az új ereszcsatorna, ami a régi sötétbarna helyett ezüst (vagyis fém) színű lett. A környező régi, szintén egységes 80-as évek sötétbarnára lefújt deszkákat hosszas tipródás után szürkére festetettük (ez hány t?). A többit majd akkor, ha egyszer sor kerül a szigetelésre és bepucolásra. Van már komposztálónk, amit Theo Ceceár ütött össze a maga dolgos kezeivel, valamint kipróbálhatta a fűnyírás örömeit is, egészen addig, míg be nem döglött a gép.

A festéssel-mázolással úgy ahogy végeztünk, de sajnos előre kell jeleznem, hogy a tetőtéri szobák terén elég rosszul állunk. Kaptunk viszont Jakabéktól egy tök jó kanapét, és egyébként is igyekszünk feltuningolni a fekvőhelyek számát, ahogy egy igazi panzióhoz illik. Megrendeltük a nyikorgó és 30 éves festékfoltokkal teli parketta leplezését szolgáló óriási padlószőnyeget is, ami nem egészen olyan, mint ami tetszene, de az 1400Ft/m2 lélektani határ alatt volt. Csütörtökön pedig a Palladio segédletével megérkeztek az ikejás dobozok is, amiben a konyhabútor meg a könyvespolcrendszer, székek, komód és lámpák voltak. Ezeket Theo - a konyhabútor kivételével, már össze is ütötte, így a jövő hét végén már kezdhetjük is a veszekedést, hogy melyik részre kinek milyen könyvei jöhetnek. Eddig csak annyiban van konszenzus, hogy a nappaliban szakkönyv nem lehet (Cziczu javaslata, bár Theo megpróbált lázadni). Így tegnap már át is vittem és el is helyeztem a kertészeti és madármegfigyelő műveim egy részét. Ezzel zárom is most soraim, mert már rég a fürdőszobát kellene takarítanom.

(a fenti kép közepén van a golgotavirág/passionflower, de ez egy horvátországi romvárosból van, mert a miénk még csak 15 cm-- nem szeretném megtéveszteni kedves vendégeinket)

Bettike: versenyszabályzat módosítása

Mivel vészesen közeleg május 8., vagyis a Bettike kilétére vonatkozó tippek leadásának és a rejtély megoldásának napja, és eddig még csak 4 tippünk érkezett, úgymint: fűz, akác, selyemakác, libanoni cédrus, ezért úgy módosítjuk a versenyszabályzatot, hogy amennyiben nincs helyes megoldás vasárnapig, a Csóbor Cabernet akármi, ami Fejér megye bora volt 2010-ben, a tippet leadó versenyzők között kerül véletlenszerű kisorsolásra, amit a kedves nyertes a Fülesházban tett következő látogatása alkalmából, ünnepélyes keretek között vehet át.

Szavazásra buzdítok tehát mindenkit, mint Liptai Claudia: ne engedjék el kedvencük kezét, szavazzanak komment vagy e-mail formájában, hadd növeljük az interaktivitást!

Tisztelettel:
Cziczu (közjegyző)

Versenyfelhívás itt: http://fulesesatobbiek.blogspot.com/2011/04/brazil-szappanopera-folytatodik-jatek.html

rododendron

Bettike mellett a kertünkben található számos természeti tünemény egyike: Rodi. A rododendron az egyik kedvenc növényem, így egyértelmű volt, hogy ha megszerzünk egy birtokot, ilyen kerül rá. Ezt elősegítette az is, hogy a szomszéd néni kerítés-árnyékolója miatt, bár déli-nyugati fekvésű a hosszanti oldal, de bő egy méter széles, 30 m hosszú placc végig árnyékban van.

A rododendron tkp. olyan mint az azálea, csak nagyban. Fényes zöld levelei vannak és nagyon szép virágai, a félárnyékos-párás helyet kedveli, nagyobb fa takarásában pl. És savanyú talajt. Illata nincs. (Ez nem is baj, így is valamelyik este majdnem lefordultam a bicikliről az utcán, olyan tömény parfümillat volt a virágzó fáktól és miegymástól.) Én mindjárt kettőt is ültetettem. Virágozni májusban virágoznak, Theo tiszteletére, gondolom. A Köbölkút utcában a kert végében volt egy nagy bokor az ősdzsungelben. A Gellérthegy alján máshol is láttam

A tünemény most az, hogy bár csak durván egy hónapja ültettem, mégis kivirágzott, és még hogy. Szinte összeroskad a virágok alatt, hiszen csak kb 30-40 centi magas az egész bokor
Aki sok szép virágzó rodit akar látni, sétálni, gyönyörködni és a dicső természet előtt fejet hajtani, annak ajánlom a jeli arborétumot (Kám a térképen, Vas megye). Ez kb. 100 hektár és a rododendron a specialitása. Kísérletképpen jött létre az 1920-as években: sikerül-e errefelé nagy tömegben honosítani (Írországban pl. a klima miatt úgy nő, mint nálunk a bodza.) Sikerült. Menjetek. Mivel a képeket nem tudom sorrendben a szöveghez tenni, mert még ebben is béna vagyok, ezért szöveges magyarázat. A kicsi rózsaszín a Füles féle R. A nagyok a jeli arborétumban készültek 2 vagy 3 éve. A szakállas ember a képen Ambrózy-Migazzi István, aki a kertet alapította.

A virágokkal egyben üdvözöljük 8-as és 9-es sz. kedves Olvasóinkat, Lisát és Plüssmackót is!

Bővebben:

http://www.alon.hu/index.php/article/articleview/9/1/14

Egy nap az ikejában

Kezdjük a reklámmal, itt voltunk ma konyha és nappali ügyben



Akinek már volt szerencséje a Tótum-Faktum konyhai bútorokhoz, az bizonyára nem lepődik meg azon, hogy a valóban szerény méretű konyhánk feldíszítését 58 darabból és több, mint 220 kg-ból kell megoldanunk. Ez a legszerényebb számítások szerint is 2012 február közepi beköltözést enged sejtetni.

A faktum-rational együttes rögtön már a tervezőprogrammal próbára tette türelmünket, mivel 3D és szipi-szupi meg minden, csak kicsit komplikált a használata.



Aztán jött a mai terepszemle, amelynek során kiderült, hogy milyen elemek hiányoznak, melyik bútorokra kell várni, és melyeket jobb, ha el is felejtünk. Azt hiszem, a körülményekhez képest elég lazán teljesítettük 300 perces bevetésünket. Erről leginkább Laura és Árpád kettőse győzött meg minket, akik 1.5 méterre mellettünk 2 perc alatt sikeresen összevesztek a konyhatervező részlegen, úgy, hogy faképnél is hagyta Árpi Laurát nyomban.

A tervezett végeredmény egyébként itt látható: