Itt a kiscica és nagyon-nagyon aranyos. Jókedvű, bátor, akrobata, bunyóspityu. Theo megjegyzése csak az első éjszakára vonatkozott, amikor volt egy mélypont. Ugyanis Theo - a bátor, de azért mégiscsak 7 hetes kismacskát - az ebédlőben szállásolta el, vagyis így az azzal egybenyíló nappali, előszoba, konyhában is egyszersmind. De a hibás nem Theo, hanem én, mert neki csak futó ismeretsége volt macskákkal, nekem viszont 12 éves koromtól a macskanevelés tette ki szabadidőm felét.
Szóval mondtam Theonak amikor a kiscica a lépcső alatt a festékesvödrök és vakolókanalak között barangolt, hogy anyu Milton kandúrja törzskönyvvel a hóna alatt 10 hetesen érkezett és akkora kelengyéje volt neki, mint a kalotaszegi bíró lányának, szuper macskakosár meg párna meg plédek, játék-szett meg full felszerelés + válogatott kaja lerakat, és ennek ellenére az első hajnalon az egész család pedigré pált kereste, de tényleg egy órát át a házban, míg végre megtaláltuk a gáztűzhely sütőjében, ugyanis ott aludt. Keresett magának egy biztonságosnak tűnő bunkert.
Szóval a mi kiscicánk már elég jól elvolt, és barangolás után befeküdt a dobozába, a plüssegeret is többször megrugdalta már és bóbiskolni kezdett, amikor kimentem a garázsba egy rongy-szőnyegért neki, és mikor visszajöttem - gondolom könnyű kitalálni - a matskának hűlt helye volt. Kerestem és a mosogató felől hallottam valami mocorgást, de aztán 5 perc múlva azt sem. Behívtam Theot, és mondtam mi van, kerestük, sehol, és akkor eszembe jutott, hogy a konyhapult és a fal között van egy 5 centis rés, amit a vízszerelő Matyi hagyott és lehet hogy oda mászott be alulról. Theo szerint ez lehetetlen, de mint idővel kiderült, mégiscsak lehetséges.
Theo bemászott a konyhaszekrénybe alul, kiszerelte a drótkosarakat, és a konyhaszekrény hátlapjába vágott nyíláson át láthatott egy fél macskalábat lógni. Én is bemásztam, megfogtam, piszkáltam, de semmi, csak egy bepaszírozott mozdulatlan macskaláb. Ekkor 1 perc alatt totál bepánikoltam, mert a rés 5 centis volt, csak a lefolyócső melletti minimális lukon hozzáférhető, és a láb alapján a kiscica ebben a résben lógott fejjel lefelé, nem mozdult és csöndben volt.
Hát Theo nagyon hősies volt, mert az 50 helyen összerakott és falba fúrt konyhaszekrény hátoldalát elkezdte kifűrészelni, hogy hozzáférjen valahogy a kiscicához. Én csak levegőért kapkodtam ezalatt, egész addig, míg egyszer csak leesett valaki a földre a sarokban, mert onnantól már bőgtem is, a megkönnyebbüléstől. Szóval egyszerűen csak fejjel lefelé lógva elaludt a lefolyócsövön a fal és a konyhaszekrény közötti résben.
Akkor már csak az volt hátra hogy behasaltunka konyhaszekrény alá és megpróbáltuk kiszedni a sarokból. Végül sikerült, egyből átvittem a rakodószobába, ahol nincs lefolyó, elektronika, üregek, tűz, víz, gáz, akármi. és azóta - egyelőre - ott lakik - velem együtt, úgy alszunk hogy én a Jakabék kanapéján, ő pedig beköltözött az ágyneműtartóba. Ha kijön, irtózatos tombolást rendez. Fényképet is ezért nehéz róla csinálni, mert vagy elvonul az ágyneműtartóba a plédjei közé aludni (a neki berendezett vacokra természetesen ügyet sem vet), vagy kijön, akkor viszont nem tud leállni.
Viszont tud: fújni, dorombolni és apportirozni, mint egy kutya (a játékokat a szájában becipeli az ágyneműtartó bunkerjébe)
