2011. szeptember 23., péntek

Ordasfarkas

Reggel érkezett Érdről anyuék  kiskutyája (7 hetes és 3 napos)





Frakk fel van háborodva

2011. szeptember 20., kedd

2011. szeptember 18., vasárnap

Querfurti Qualandozások

Querfurt körülbelül 30 kilométerre nyugatra fekszik Hallétól, így egyértelmű volt, hogy kicsapunk a hallei sasfészkünkből és egy kicsit bejárjuk a kis álmos (még Merseburgnál is álmosabb) városkát. Ebben nagy segítségünk volt Poli (egy VW Polo) illetve Manuela, aki itt dolgozik az intézetben.

A kalandozás ebéd utánra maradt, ennek ellenére tartalmas és nagyon jó hangulatú volt. Amikor megérkeztünk, rögtön egyértelmű vált a támadók számára, hogy egyetlen rohammal lehetetlen bevenni a várat, hiszen olyan magasak és masszívak voltak a védősáncok, falak:

 Volt a várban egy hatalmas bástya is, ahonnan forró bratwurstokat dobáltak ki a várvívókra:


Emellett vaskos kapuzat is utunkat állta, amelyet csak intenzív cigizés után lehetett bevenni.


És egy multifunkciós várárok, ahol -mint megtudtuk igen sok mindent lehet csinálni:


A vár megtekintése után a város piacterére látogattunk ki a győzelem mámorától megrészegülve, ahol éppen az éves Parasztvásár ünnepi eseményeibe botlottunk. Úgyismint az NDK-s gépjárművek börzéjére:




És egy hatalmas ökörsütés maradványait is megtaláltuk:


A Buli fő szervezője Papagena és kísérője Hildegard Müller volt:



Aki ismeri kalandozó csapatunk morálját, nem lesz meglepve, hogy Gyöngyi Kündilla itt is lecsapott egy standra, ahol egy sípolós agyag katicabogarat zsákmányolt.


A brossúrák pedig csak gyűlnek és gyűlnek...

Még mielőtt rátérnék a querfurti kalandozásra...

Egy rövid videót illesztenék be Emesche d'Arcról, amint éppen a tűzoltó-ezred képviseletében felajzza az íj idegét

2011. szeptember 13., kedd

A holló és Tiló


A portyázó magyar seregek betörtek a kerengőbe, ahol megdöbbenve látták, hogy egy napot késtek, hiszen a dómban éppen szombat este Liszt-koncertet, a kerengőben pedig nagyszabású fogadást tartottak. A fogadásokról ismert néprajzos szabadrablást ugyan elmulasztották, de a támadás fergetege tovább hajtotta a kicsiny, de elszánt sereget.


A dóm melletti vár belső udvarának barokkos faszádjai alatt megpihentek:

Majd megállapították, hogy Merseburgban is dolgoztak földijeik, a magyar kőművesek - akiknek, mint tudjuk, a két legnagyobb ellensége a függőleges és a vízszintes.

Ekkor már a lovak patái izgatottan dobogtak, és a magyar seregek habozás nélkül betörtek a vármúzeumba, ahol a németek tőrbe csalták őket. Ugyanis a 933-as ütközetről beszámoló  tárlók helyett egy tűzcsiholási kiállításra tévedtek az immár megszeppent portyázók:
A rengeteg gyufásdoboz mellett még több öngyújtó, asztali gyújtó és miegymás sorakozott a vitrinek üvegjei mögött.  Amikor már teljesen elvesztették a csapatok a reményt, a Múzeum alagsorában megtalálták az egyetlen jelét annak, hogy őseik korábban szintén itt dúltak, egy félmondatot a szász-ház  dinasztikus genealógiájának felsorolásában


Halkan felcsendült a magyar himnusz, és egy-egy könnycseppet morzsoltunk el hősi halottaink tiszteletére. A szomorúság azonban nem tartott sokáig, hiszen a szabadrablás igazi helyszínét, a 19. század végi kocsmát (illetve annak enteriőrjét) is megtaláltuk a múzeumban.
Ez mindenféle horkának, kündünek, gyulának, törpapának és egyebeknek igen tetszett, úgyhogy megújult erővel csaptak ki a múzeum épületéből, ahol megdöbbentő látvány tárult a szemük elé. A németek aljas és lopkovics módon lenyúlták a mi Corvin Mátyásunk címerét:

Datei:Trotha-Wappen.jpg

Nos, egy kicsit megharagudtak a csapatok, és mi tagadás, hullottak is a szalámis-szendvicsek kegyetlenül, de végtére is kiderült, hogy csak egy furcsa egybeesésről és nem közvetlen lopásról van szó, mint mondjuk a pizza és a töki pompos esetében.

A történet úgy hangzik, hogy Thilo von Trotha (magyarul Trottyos Tiló) Merseburg püspöke volt 15. század végén. Kapott egy aranygyűrűt, igen szépet Naumburg püspökétől. Tiló kitette az ablakba a gyűrűt (elég életszerű), majd jött egy holló, aki aztat ellopta. Tiló nagyon megmérgesedett és lefejeztette mindent tagadó, ártatlan szolgáját, aki ártatlanságának jeleként feltartott kézzel vonult a nyaktilóhoz. Később kiderült, hogy a holló lopta el a gyűrűt, mivel a helyi vadász megtalálta azt a  fészkében. Azóta a merseburgi püspökök címerállata a holló, és arra emlékezteti őket, hogy nem szabad dühből ítélkezni. Hálából a helyiek egy kalitkát állítottak fel a hollóknak a vár mellett, ahol jelenleg két holló lakik:

Itt vannak a srácok:

2011. szeptember 12., hétfő

Bulcsú horka és Heinrich der Vogler városában

933 után 1074 évvel megint magyar hordák lepték el az álmos endékás kisvárost, Merseburgot. Habár a várat és a várost védők most is nagy bátorsággal és fondorlatossággal küzdöttek a támadók ellen (elsősorban kiéheztetésre alapozva  stratégiájukat), a magyar seregek mégis győztesen hagyták el észak felé az ütközet színhelyét. Álljon itt gazdag zsákmányukból egy kevés.

Először a Basedow intézetet támadták meg a magyar csapatok. Karl Adolph von Basedow ugyanis Halléban végezte iskoláit, és itt nyitotta meg klinikáját Merseburgban.



A támadás a klinika lerohanása után sem torpant meg, egyetlen iramodással bevették a magyarok a dóm előtti teret, ahol Gyöngyi kündü nagy mészárlást és dúlást vitt véghez a téren piacozó kirakodó-árusok között.


A dómhoz tartozó belső kert és kertészlak elfoglalása már csak percek kérdése volt

A támadás lendülete nem tört meg, és hiába siránkoztak a szerzetesek, hogy a "magyarok fényképeitől ments meg uram minket". A csapat pofátlanul kattogtatott a dóm belsejében is. Először Cziczu kündünének lőttek egy Fülis templomi pad karfát:


Majd pedig Jakab horkának egy virtigli román kori freskót:


A dómból a múzeumboltba szabadultak be a portyázó magyarok, ahol különféle ingyenes prospektusokat és képeslapokat zsákmányoltak. Merseburg népe rettegett és sírt, és siralmas énekkel emlékeztek I. Madarász Henrikre, és az ő hőstetteire. 

A beszámolót itt folytatom: Rogerius

2011. szeptember 11., vasárnap

egy reggel Szupercukiságékkal


A mai reggel így nézett ki: 5.50-kor felkeltem (hol vannak már a 11-ig alvások), kinyitottam a teraszajtót, hogy Lucifer ki tudjon menni reggeli ellenőrző körútjára. Remélem Füli is kimegy, mert akkor elkerülhetők a bűntettek, én visszafekszem aludni. De Füli is visszafekszik általában, valamelyik kanapéra, mert nem szeret korán kelni és a kényelem előbbre való, mint a cserkészet odakint.

Akkor felébredek rendesen, pl. ma 7.10kor. Füli dögönyözése valamelyik kanapén, összes indulójának eléneklése (a "Jó reggelt, Füli kiskutya" és a "Fülimüli kiskutya, felmászott a fára" kezdetűek), illetve a Haximaxi indulót nem szoktam ilyenkor elénekelni, mert attól nagyon bepörög és tombolni kezd. Na ezalatt Füli hentereg, és a nevetséges miniatűr nyikhaj mancsaival ütöget. Közben megérkezik Szörnyike is kintről, és vagy ordít, hogy adjak neki azonnal reggelit, mert éhen hal, vagy leül és dorombol. Ha nagyon fel van dobva, akkor ráugrik a hentergő Fülire és szakszerűen igyekszik átharapni a torkát, amit Füli nagyon élvez, legalábbis röhögő arckifejezése van.

Akkor utána reggeliztetés, Füli megkapja a Friskies mini menü marhahúsos változatát odakint, Lucimaci pedig az 1ső reggelijét. Utána kimennek, vagyis Luci biztos kimegy, hogy a szomszéd nagy kutyával kokettáljon a padlizsánok mögül, üldözze a lepkéket, bogarakat, méheket, darazsakat, verekedjen a szomszéd macskával. Füli vagy a postást várja egy kiadós reggeli üvöltés reményében, vagy - how surprising - felfekszik vmelyik kanapéra. Időnként mindketten felbukkannak a konyhában egy kis potyakajára várva, de igyekszem szigorú lenni. Bár ma kaptak kiflicsücsköket pluszban. Ezeket Füli kiviszi, bánatos pofával ül felettük, majd fel alá rohangálva nyüszít a kertben és el akarja ásni. Ezért meg kell menteni tőlük. De ha széttépem neki, akkor megeszi. Luciferi pedig imádja a kiflit, ő maga hívta fel erre figyelmemet, mikor múlt héten az ebédlőasztalon a kifliszacskóban találtam meg, a maradék 3.5 kiflivel.

Lucimaci mindeközben valójában a nap fénypontjára vár: a reggeli locsolásra. Ugyanis Lucifer vízőrült, vízfanatikus. Még sose láttam ilyen macskát. A házban a fürdőkádban és a mosdóban grasszál, dörgöli a fejét a csaptelepnek és dorombol neki, ha egy csepp víz kihullik, áhítatosan bámulja. Kint a kerti csapnál csinálja ugyanezt, két lábon állva próbálja a csapot elforgatni, a slagon fekszik, rugdalja, rágja, minden vizeskannát, vödröt ellenőrzése alatt tart, a pocsolyákban hentereg. Pedig van friss vizük kint is, bent is. A nagy pillanat akkor következik el, mikor elkezdem a locsolást, Lucifer azonnal előrohan, bárhol is van és cikázik, a vízsugarat követve rohangál, illetve ahol lukas a tömlő, ott a kifolyó vízben hentereg, és általában csuromvizes és tiszta sár az egésznek a végére, ezért már 2 törölközőt tartok kint neki.

2011. szeptember 8., csütörtök

Ez itt Halle

Illetve az a mikrovilág Halléban, ahol élek.

1. Kilátás a belváros felé a szobámból. Nem rossz.


2. A tudományos műhely, dupla számítógéppel a kétszer hatékonyabb munkáért

3.  A vendégház üvegablaka belülről:

4. Maga a vendégház kívülről. Az erkély dokihoz, a felette lévő nyitott ablak hozzám tartozik:


5. Végül a kies Reichardstrasse, a mi utcánk:

2011. szeptember 3., szombat

Cziczu új biciklije

Cziczu egy új biciklit kap Halleból, amelyet egy  azeri kutatótól kaptam. A biciklit a hónap végén kézbesítem neki, az alábbi paraméterekkel:

1. 18 gangos



2. Csopperes kormány


3. Szuperkényelmes ülés, ringatózos, puha:

4. És végül, megnyerő küllem, dinamóval, sárvédővel













Remélem Cziczu is nagy örömmel fogja használni!

30 perc alatt a Föld körül

Mától Theo Ceceár, külföldi tudósítónk  jelentéseit olvashatják Kedves Olvasóink a rebarbarás joghurt, a füstölt angolna és a véreshurka pástétom hazájából

you might also like this

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...