A sűrű avar alól (ráadásul árnyékos helyen) már nálunk is előbújt a kertben a hóvirág...
Közben Füles vedlik, Lucifer zúz az éjszakában, a feketerigók verekednek, szóval gyúrnak a tavaszra
bár most meg a fagyok jönnek állítólag
2012. január 25., szerda
2012. január 21., szombat
Mocsokláb sheriff
Azaz Locs-pocs Lucifer éppen megérkezik a napi (legalább) kétszeri kerti portyázásának egyikéből:
A talppárnák eredeti színe rózsaszín, a lábakat és a csüdöt borító bundáé pedig (a látszat ellenére) fehér.
A bejárati ajtó mellett, érthető módon, egy beléptető törölköző fekszik, amelyen végig kell futnia (ideális esetben) Luci-Macinak, hogy az ebédlő az érkezése után ne emlékeztessen a néhai Diáksziget nagyszínpada előtti dühöngőre egy esős napon. Lucit ezután kapja el rituálisan Cziczu, hogy felajánlja a szent rózsaszín törölközőnek, amellyel aztán végigtörlöm a mancsokat. Ha Luci kajált, akkor lassan eldöglik, és tovább folytatja a tappancsok tisztogatását, hogy bejuthasson a pocijába a normális napi sáradagja.
A talppárnák eredeti színe rózsaszín, a lábakat és a csüdöt borító bundáé pedig (a látszat ellenére) fehér.
A bejárati ajtó mellett, érthető módon, egy beléptető törölköző fekszik, amelyen végig kell futnia (ideális esetben) Luci-Macinak, hogy az ebédlő az érkezése után ne emlékeztessen a néhai Diáksziget nagyszínpada előtti dühöngőre egy esős napon. Lucit ezután kapja el rituálisan Cziczu, hogy felajánlja a szent rózsaszín törölközőnek, amellyel aztán végigtörlöm a mancsokat. Ha Luci kajált, akkor lassan eldöglik, és tovább folytatja a tappancsok tisztogatását, hogy bejuthasson a pocijába a normális napi sáradagja.
2012. január 19., csütörtök
madárvárta
Theo a hétvégén beüzemelte a cserépkályhát, úgyhogy át kellett rendezni az ebédlőt. Úgy gondoltam, a karosszék új helyén (a cserépkályha és a radiátor közötti sarokban, a teraszajtónál, kilátással a kertre) ideális hely egy meleget kedvelő és madarak iránt érdeklődő macska számára. Nevetséges hibát követtem el; fogtam Lucimacit és kétszer is betettem a karosszékbe. Ez minden macska számára megalázó és felháborító bunkóság, Lucifer is 2 másodperc gondolkodás után leugrott és vissza sem nézve elment.
De tegnap este, amikor láttam, hogy már a lépcső tetején lóg félkómában, és hogy alvóhelyet keres, aljas és ravasz módon két papírgalacsint dobtam a székbe. Lucifer erre lemászott a lépcső tetejéről és bevetődött a székbe. Aztán felfedezte, hogy onnan tök jó rálátása van az ingaórára, ahogy balra-jobbra leng, és azt bámulta 10 percig, míg keresztbe nem állt a szeme, és összerogyott.
Ma reggel pedig már saját magától mászott be oda. Egy félóráig figyelte a madarakat (ma nemcsak rigók, verebek, cinkék voltak, hanem megjelent 3-4 őszapó is - hogy milyen aranyos kismadarak, arról itt lehet olvasni), aztán elálmosodott és rendes macska módjára elaludt.
Egyébként fölötte pont egy fekete-fehér macska képe van, az Érdekes Újságban jelent meg, még Pécsen kaptam Vörös Anditól. A fronton készült. A címe: A drótsövény vendége. Egy tüzérhadnagy felvétele az 1. világháborúból.
2012. január 14., szombat
Hamburg
Nna most már megírom hozzá a szöveget is. A héten Hamburgban jártam és Cziczu szigorú büntetéseket helyezett kilátásba, abban az esetben, ha nem készítek legalább 150 képet. Nos 183 képpel még meg is haladtam az előirányzott mennyiséget, és akkor most ezekből a képekből néhányat a blogra is felteszek.
Az első kép egy bevezetés, mutatva, hogy a 21. század Németországában járunk. Dietert nem kell külön bemutatnom, mindenki ismeri. A látvány és a felirat pedig önmagáért beszél. A plakát a német RTL új zenés tehetségkutatójára hívja fel a figyelmet.
Az első kép egy bevezetés, mutatva, hogy a 21. század Németországában járunk. Dietert nem kell külön bemutatnom, mindenki ismeri. A látvány és a felirat pedig önmagáért beszél. A plakát a német RTL új zenés tehetségkutatójára hívja fel a figyelmet.
Hamburg Európa harmadik legnagyobb kikötője Rotterdam és Marseille után, banánügyileg azonban mindenképpen a legnagyobb, hiszen itt van Európa fő banánelosztója. A gazdasági szempontból fontos hajók mellett az Elba partján horgonyoz egy csomó mindenféle muzeális értékű, vagy valóban múzeumként működő hajó. Ez itt egy tengeralattjáró.
A kikötői lét és a kolonializmus öröksége a városkép része. Kávé-, kakaó- és fűszerboltok hemzsegnek a belváros némely utcáján.
A gyarmati kereskedelem emlékét őrzi az a vers és kép is, amelyet a 20. század elején jelentetett meg egy hamburgi lap. A képet a helyi néprajzi (vagyis inkább Völkerkunde) múzeum "Afrikaiak Hamburgban" című kiállításán lőttem, és igen, a B-klubnak is emléket állít.
A folyamatosan épülő Hamburg Hafen City valami olyasmi szeretne lenni, mint Londonban a Docklands. A csatornákkal sűrűn behálózott kerület egy kis részén még ma is a régi fűszerraktárak épületei állnak, a nagyobbik részén azonban új klinker-téglás vagy üvegbe borított irodaházak magasodnak.
A hamburgi városháza, a St Nikolai templom és egyéb műemlékek olyan nagyok a szűk utcákhoz képest, hogy nem lehetett jó fényképeket csinálni róluk, ez a templom éppen belefért a keretbe. Nekem már ez is siker.
2012. január 10., kedd
2012. január 8., vasárnap
2012. január 7., szombat
sütik
Itt a tél (még ha ma olyan idő is volt, mintha március 8. lenne, Theo már ki is húzott egy széket és asztalkát a ház elé, ott teázgatott és sütkérezett gyík módjára, valamint a vadul vedlő Füles gatyáit fésülte), és ilyenkor még az olyan stabil konyhai analfabéták is mint én, nekiveselkednek a sütisütésnek. Én is bénázgatok már egy hónapja, és ezért is értékeltem nagyra, hogy Theo ma délelőtt bringás bevásárló körútjáról egy 1970-es évek második feléből származó angol szakácskönyvvel állított be (Book of Cakes), amit a velencefürdői piacon szervált.
Amikor iskolásként elkezdtem olvasni az Agatha Christie-ket, és azóta ötször olvastam kb. mindegyiket, Miss Marple történetei voltak a kedvenceim. Miss Marple (vagy valamelyik barátnője) Londonba utazik fel soros bevásárlására, és mindig betér egy teára és süteményre (vagy uborkás szendvicsre) az x áruház teázójába, nem is beszélve a Bertram szálló híres mazsolás vajas és ánizsos süteményéről. Vagy pl. Mrs Summerhayes, aki legalább olyan béna volt a konyhában, mint én, a könyvtárszobában nagy kopott fotelek, amikben egy-egy kutya aludt akik ki-bemászkáltak a házba/ból (de ez Poirot-s).
(érdekes lenne egy komparatív tanulmány a krimi és kaja témában: Maigret felügyelő a bisztrókban, kiskocsmákban nyulat, májat, borjút, kagylót eszik vagy Mme Maigret főztjét + pastis, pernod, calvados, fehérbor; Poirot créme de cassis-t iszik (amitől Japp felügyelő borzad); a skandináv krimikben pizza, félkész kaja és több liter kávé meg hardcore pia fogy; Brunetti felügyelő Velencében rizottót rákkal, grillezett aranydurbincsot blansírozott burgonyával majd kávé és grappa, vagy sült sertéscsülök hagymával; Montalbano felügyelő Nápoly környékén paradicsomos-bazsalikomos tésztát fekete olajbogyóval, hagymás szardellát, garnélát, parmezános padlizsánt stb. – ezeket a házvezetőnője főzi)
Szóval ezért egyből el is merültem a Theo szerezte zsákmányban, ami a Sponge Cakes, Tea Breads, Chocolatey Cakes, Biscuits, Pudding Cakes, Cheesecakes stb. fejezetekre oszlik és profi háziasszony receptjeit közli (mondjuk ez itt alul pont a Madeleine, mármint a recept, nem a kép).
Nemcsak az dobott fel, hogy birtokába jutottam a recepteknek és végre megtudom, milyenek ezek a sütik (sose voltam még Angliában), és évek múltán majd mindenki a lábamnál hever, mert kitűnő szakácsné leszek, mint Lucy Eyelesbarrow, hanem a szerző 2-3 soros megjegyzései a receptek előtt. Semmit túlpofázás, kellemkedés, csak a lényegi orientáció.
Pl. Spiced Apple and Sultana Fingers: This is a good recipe to make when the windfall apples are demanding attention in the autumn.
Welsh Cakes: My Welsh mother-in-law sometimes makes these delicious little cakes to cheer up my husband and father-in-law on a Saturday afternoon after loosing a football match.
Jean's Gingernuts: It was at my friend Jean's house that I first tasted these really light, crunchy gingernut biscuits and, luckily, she gave me the recipe.
Strawberry and Orange Gâteau: This is good for a June birthday tea - served in the garden if the weather permits.
Etc.
És egy hosszabb a Sponge Cakes fejezet elején:
"I would imagine that, if a survey were conducted on what was really Britain's national dish, after roast beef and Yorkshire pud then surely Victoria sponge would come a very close second. For as long as there have been fétes, bazaars and garden parties there have been regiments of Victoria sponges paraded for the envy and admiration of the less-capable. It almost seems that, if half the population can't cook Victoria sponges, the other half cook nothing else."
(a képen Pavlova Cake with Summer Fruits, Little Strawberry Shortcakes, Blackcurrant Cheesecake)
Csak az a baj, hogy ahogy bejön a meleg, eltűnik minden érdeklődésem a sütik iránt.
Amikor iskolásként elkezdtem olvasni az Agatha Christie-ket, és azóta ötször olvastam kb. mindegyiket, Miss Marple történetei voltak a kedvenceim. Miss Marple (vagy valamelyik barátnője) Londonba utazik fel soros bevásárlására, és mindig betér egy teára és süteményre (vagy uborkás szendvicsre) az x áruház teázójába, nem is beszélve a Bertram szálló híres mazsolás vajas és ánizsos süteményéről. Vagy pl. Mrs Summerhayes, aki legalább olyan béna volt a konyhában, mint én, a könyvtárszobában nagy kopott fotelek, amikben egy-egy kutya aludt akik ki-bemászkáltak a házba/ból (de ez Poirot-s).
(érdekes lenne egy komparatív tanulmány a krimi és kaja témában: Maigret felügyelő a bisztrókban, kiskocsmákban nyulat, májat, borjút, kagylót eszik vagy Mme Maigret főztjét + pastis, pernod, calvados, fehérbor; Poirot créme de cassis-t iszik (amitől Japp felügyelő borzad); a skandináv krimikben pizza, félkész kaja és több liter kávé meg hardcore pia fogy; Brunetti felügyelő Velencében rizottót rákkal, grillezett aranydurbincsot blansírozott burgonyával majd kávé és grappa, vagy sült sertéscsülök hagymával; Montalbano felügyelő Nápoly környékén paradicsomos-bazsalikomos tésztát fekete olajbogyóval, hagymás szardellát, garnélát, parmezános padlizsánt stb. – ezeket a házvezetőnője főzi)
Szóval ezért egyből el is merültem a Theo szerezte zsákmányban, ami a Sponge Cakes, Tea Breads, Chocolatey Cakes, Biscuits, Pudding Cakes, Cheesecakes stb. fejezetekre oszlik és profi háziasszony receptjeit közli (mondjuk ez itt alul pont a Madeleine, mármint a recept, nem a kép).
Nemcsak az dobott fel, hogy birtokába jutottam a recepteknek és végre megtudom, milyenek ezek a sütik (sose voltam még Angliában), és évek múltán majd mindenki a lábamnál hever, mert kitűnő szakácsné leszek, mint Lucy Eyelesbarrow, hanem a szerző 2-3 soros megjegyzései a receptek előtt. Semmit túlpofázás, kellemkedés, csak a lényegi orientáció.
Pl. Spiced Apple and Sultana Fingers: This is a good recipe to make when the windfall apples are demanding attention in the autumn.
Welsh Cakes: My Welsh mother-in-law sometimes makes these delicious little cakes to cheer up my husband and father-in-law on a Saturday afternoon after loosing a football match.
Jean's Gingernuts: It was at my friend Jean's house that I first tasted these really light, crunchy gingernut biscuits and, luckily, she gave me the recipe.
Strawberry and Orange Gâteau: This is good for a June birthday tea - served in the garden if the weather permits.
Etc.
És egy hosszabb a Sponge Cakes fejezet elején:
"I would imagine that, if a survey were conducted on what was really Britain's national dish, after roast beef and Yorkshire pud then surely Victoria sponge would come a very close second. For as long as there have been fétes, bazaars and garden parties there have been regiments of Victoria sponges paraded for the envy and admiration of the less-capable. It almost seems that, if half the population can't cook Victoria sponges, the other half cook nothing else."
(a képen Pavlova Cake with Summer Fruits, Little Strawberry Shortcakes, Blackcurrant Cheesecake)
Csak az a baj, hogy ahogy bejön a meleg, eltűnik minden érdeklődésem a sütik iránt.
2012. január 2., hétfő
Theo így hív újabban
illetve mivel ma voltunk 30. heti UH-n és a folyosón, szendergéséből felriadva volt alkalma fajtatársaimat és kiterjedésüket megtekinteni, ezért megnevezésemet ma nagylelkűen Godzilla Minor-ra változtatta
Várom a népharagot, amely utoléri és lesújt reá
BUÉK!
Vidéki otthonunkban ma két jelentősebb esemény történt:
1. Theo megsütötte a 2. sz. kenyeret, ami már egész finom lett
2. miközben az ebédlőben ácsorogtam, mandarint rágva és kibambulva a kertre, megérkezett a teraszajtó elé egy nagy fehér macska piros nyakörvvel, belekukkantott Füli tányérjába, majd amikor látta, hogy üres, bucsúzóul lebriggyentette Lucifer papagáj-odúját (ÓRIÁSI SÉRTÉS!!!) és a hátsó kertek felé ráérősen távozott. Füles tőle 6 méterre ásítozott és vakarózott, Lucifer viszont azonnal utánavetette magát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
you might also like this
