hóvirág

A sűrű avar alól (ráadásul árnyékos helyen) már nálunk is előbújt a kertben a hóvirág... 

Közben Füles vedlik, Lucifer zúz az éjszakában, a feketerigók verekednek, szóval gyúrnak a tavaszra

bár most meg a fagyok jönnek állítólag

Mocsokláb sheriff

Azaz Locs-pocs Lucifer éppen megérkezik a napi (legalább) kétszeri kerti portyázásának egyikéből:

A talppárnák eredeti színe rózsaszín, a lábakat és a csüdöt borító bundáé pedig (a látszat ellenére) fehér.

A bejárati ajtó mellett, érthető módon, egy beléptető törölköző fekszik, amelyen végig kell futnia (ideális esetben) Luci-Macinak, hogy az ebédlő az érkezése után ne emlékeztessen a néhai Diáksziget nagyszínpada előtti dühöngőre egy esős napon. Lucit ezután kapja el rituálisan Cziczu, hogy felajánlja a szent rózsaszín törölközőnek, amellyel aztán végigtörlöm a mancsokat. Ha Luci kajált, akkor lassan eldöglik,  és tovább folytatja a tappancsok tisztogatását, hogy bejuthasson a pocijába a normális napi sáradagja.

madárvárta

Theo a hétvégén beüzemelte a cserépkályhát, úgyhogy át kellett rendezni az ebédlőt. Úgy gondoltam, a karosszék új helyén (a cserépkályha és a radiátor közötti sarokban, a teraszajtónál, kilátással a kertre) ideális hely egy meleget kedvelő és madarak iránt érdeklődő macska számára. Nevetséges hibát követtem el; fogtam Lucimacit és kétszer is betettem a karosszékbe. Ez minden macska számára megalázó és felháborító bunkóság, Lucifer is 2 másodperc gondolkodás után leugrott és vissza sem nézve elment.

De tegnap este, amikor láttam, hogy már a lépcső tetején lóg félkómában, és hogy alvóhelyet keres, aljas és ravasz módon két papírgalacsint dobtam a székbe. Lucifer erre lemászott a lépcső tetejéről és bevetődött a székbe. Aztán felfedezte, hogy onnan tök jó rálátása van az ingaórára, ahogy balra-jobbra leng, és azt bámulta 10  percig, míg keresztbe nem állt  a szeme, és összerogyott.

Ma reggel pedig már saját magától mászott be oda. Egy félóráig figyelte a madarakat (ma nemcsak rigók, verebek, cinkék voltak, hanem megjelent 3-4 őszapó is - hogy milyen aranyos kismadarak, arról itt lehet olvasni), aztán elálmosodott és rendes macska módjára elaludt.

Egyébként  fölötte pont egy fekete-fehér macska képe van, az Érdekes Újságban jelent meg, még Pécsen kaptam Vörös Anditól. A fronton készült. A címe: A drótsövény vendége. Egy tüzérhadnagy felvétele az 1. világháborúból.

Hamburg

Nna most már megírom hozzá a szöveget is. A héten Hamburgban jártam és Cziczu szigorú büntetéseket helyezett kilátásba, abban az esetben, ha nem készítek legalább 150 képet. Nos 183 képpel még meg is haladtam az előirányzott mennyiséget, és akkor most ezekből a képekből néhányat a blogra is felteszek.

Az első kép egy bevezetés, mutatva, hogy a 21. század Németországában járunk. Dietert nem kell külön bemutatnom, mindenki ismeri. A látvány és a felirat pedig önmagáért beszél. A plakát a német RTL új zenés tehetségkutatójára hívja fel a figyelmet.

Hamburg Európa harmadik legnagyobb kikötője Rotterdam és Marseille után, banánügyileg azonban mindenképpen a legnagyobb, hiszen itt van Európa fő banánelosztója. A gazdasági szempontból fontos hajók mellett az Elba partján horgonyoz egy csomó mindenféle muzeális értékű, vagy valóban múzeumként működő hajó. Ez itt egy tengeralattjáró. 

A kikötői lét és a kolonializmus öröksége a városkép része. Kávé-, kakaó- és fűszerboltok hemzsegnek a belváros némely utcáján.

A gyarmati kereskedelem emlékét őrzi az a vers és kép is, amelyet a 20. század elején jelentetett meg egy hamburgi lap. A képet a helyi néprajzi (vagyis inkább Völkerkunde) múzeum "Afrikaiak Hamburgban" című kiállításán lőttem, és igen, a B-klubnak is emléket állít.

A folyamatosan épülő Hamburg Hafen City valami olyasmi szeretne lenni, mint Londonban a Docklands. A csatornákkal sűrűn behálózott kerület egy kis részén még ma is a régi fűszerraktárak épületei állnak, a nagyobbik részén azonban új klinker-téglás vagy üvegbe borított irodaházak magasodnak.

A hamburgi városháza, a St Nikolai templom és egyéb műemlékek olyan nagyok a szűk utcákhoz képest, hogy nem lehetett jó fényképeket csinálni róluk, ez a templom éppen belefért a keretbe. Nekem már ez is siker.

nagy siker a cinkegolyó az orgonabokron

a varjúpásztor és kutyája

Tegnap Velencefürdőn voltunk sétálni

sütik

Itt a tél (még ha ma olyan idő is volt, mintha március 8. lenne, Theo már ki is húzott egy széket és asztalkát a ház elé, ott teázgatott és sütkérezett gyík módjára, valamint a vadul vedlő Füles gatyáit fésülte), és ilyenkor még az olyan stabil konyhai analfabéták is mint én, nekiveselkednek a sütisütésnek. Én is bénázgatok már egy hónapja, és ezért is értékeltem nagyra, hogy Theo ma délelőtt bringás  bevásárló körútjáról egy 1970-es évek második feléből származó angol szakácskönyvvel állított be (Book of Cakes), amit a velencefürdői piacon szervált.

Amikor  iskolásként elkezdtem olvasni az Agatha Christie-ket, és azóta ötször olvastam kb. mindegyiket, Miss Marple történetei voltak a kedvenceim.  Miss Marple (vagy valamelyik barátnője) Londonba utazik fel soros bevásárlására, és mindig betér  egy teára és süteményre (vagy uborkás szendvicsre) az x áruház teázójába, nem is beszélve a Bertram szálló híres mazsolás vajas és ánizsos süteményéről. Vagy pl. Mrs Summerhayes, aki legalább olyan béna volt a konyhában, mint én, a könyvtárszobában nagy kopott fotelek, amikben egy-egy kutya aludt akik ki-bemászkáltak a házba/ból (de ez Poirot-s).

(érdekes lenne egy komparatív tanulmány a krimi és kaja témában: Maigret felügyelő a bisztrókban, kiskocsmákban nyulat, májat, borjút, kagylót eszik vagy Mme Maigret főztjét + pastis, pernod, calvados, fehérbor; Poirot créme de cassis-t iszik (amitől Japp felügyelő borzad); a  skandináv krimikben pizza, félkész kaja és több liter kávé meg hardcore pia fogy; Brunetti felügyelő Velencében rizottót rákkal, grillezett aranydurbincsot blansírozott burgonyával majd kávé és grappa, vagy sült sertéscsülök hagymával;  Montalbano felügyelő Nápoly környékén paradicsomos-bazsalikomos tésztát fekete olajbogyóval, hagymás szardellát, garnélát, parmezános padlizsánt stb. – ezeket a házvezetőnője főzi)

Szóval ezért egyből el is merültem a Theo szerezte zsákmányban, ami a Sponge Cakes, Tea Breads, Chocolatey Cakes, Biscuits, Pudding Cakes, Cheesecakes stb. fejezetekre oszlik és profi háziasszony receptjeit közli (mondjuk ez itt alul pont a Madeleine, mármint a recept, nem a kép).

Nemcsak az dobott fel, hogy birtokába jutottam a recepteknek és végre megtudom, milyenek ezek a sütik (sose voltam még Angliában), és évek múltán majd mindenki a lábamnál hever, mert  kitűnő szakácsné leszek, mint Lucy Eyelesbarrow,  hanem a szerző 2-3 soros megjegyzései a receptek előtt. Semmit túlpofázás, kellemkedés, csak a lényegi orientáció.

Pl. Spiced Apple and Sultana Fingers: This is a good recipe to make when the windfall apples are demanding attention in the autumn.
Welsh Cakes: My Welsh mother-in-law sometimes makes these delicious little cakes to cheer up my husband and father-in-law on a Saturday afternoon after loosing a football match.
Jean's Gingernuts: It was at my friend Jean's house that I first tasted these really light, crunchy gingernut biscuits and, luckily, she gave me the recipe.
Strawberry and Orange Gâteau: This is good for a June birthday tea - served in the garden if the weather permits.
Etc.


És egy hosszabb a Sponge Cakes fejezet elején:


"I would imagine that, if a survey were conducted on what was really Britain's national dish, after roast beef and Yorkshire pud then surely Victoria sponge would come a very close second. For as long as there have been fétes, bazaars and garden parties there have been regiments of Victoria sponges paraded for the envy and admiration of the less-capable. It almost seems that, if half the population can't cook Victoria sponges, the other half cook nothing else."

(a képen Pavlova Cake with Summer Fruits, Little Strawberry Shortcakes, Blackcurrant Cheesecake)

Csak az a baj, hogy ahogy bejön a meleg, eltűnik minden érdeklődésem a sütik iránt.

Theo így hív újabban

illetve mivel ma voltunk 30. heti UH-n és a folyosón, szendergéséből felriadva volt alkalma fajtatársaimat és kiterjedésüket megtekinteni, ezért megnevezésemet ma nagylelkűen Godzilla Minor-ra változtatta

Várom a népharagot, amely utoléri és lesújt reá

BUÉK!

Vidéki otthonunkban ma két jelentősebb esemény történt:

1. Theo megsütötte a 2. sz. kenyeret, ami már egész finom lett

2. miközben  az ebédlőben ácsorogtam, mandarint rágva és kibambulva a kertre, megérkezett a teraszajtó elé egy nagy fehér macska piros nyakörvvel, belekukkantott Füli tányérjába, majd amikor látta, hogy üres, bucsúzóul lebriggyentette Lucifer papagáj-odúját (ÓRIÁSI SÉRTÉS!!!) és a hátsó kertek felé ráérősen távozott. Füles tőle 6 méterre ásítozott és vakarózott, Lucifer viszont azonnal utánavetette magát.

Veszprém

Veszprémben két dolog tetszett a legjobban (Theonak is). Az egyik a Szaléziánum, ami a Várban egy 18. sz-i ház (Padányi Bíró Márton püspök építtette, aztán  Giczey István kanonok húzott rá egy szintet).

 Pár hónapja adták át, van benne hegedűkészítő műhely, gyógyfüves részleg, fűszernövény-kert, vetítő, az emeleten a madarakkal festett barokk termek és egyházmegyei kiállítás meg a liturgia tárgyai meg játszószoba a gyerekeknek. Van egy tök jó kávézója, ahol a gyógyfüvekből készített spéci teakeverékeket is meg lehet kóstolni (persze nem Cziczunak). A legjobb a háztörténet, ami mikrohistorikus jegyzetkékkel magyarázza el, hol mi volt a házban (pince, fürdő, fáskamra stb.). Felújítás közben befészkelt egy házi rozsdafarkú, úgyhogy ő lett a kis szimbólum, az ő portréja bukkan fel mindegyik helyiségben/nél valahol. Sőt, a családjáról egy önálló tábla is van.

A másik, szintén EUs projekt, ami elég jól sikerült idén, kb. Kolostorok és kertek a Vár alatt címmel egy tök jó kis sétautat épített ki a Vártól az állatkertig. Körbekanyarogja alul a várhegyet, a Séd patak mentén, a viadukt alatt, a városközponttól ki a zöldbe. Bringa- és gyalogosút. Itt vannak a kül. történeti romok és épületek, ezeket köti össze. A sétányon /mellett végig padok, kandeláberek, játszóterek (egy tematikus, A part alatt, az összes szereplővel) meg van egy krokodilos-teknősös, aztán faültetés, fűszer- és mediterrán növények, cserjék, szökőkút vagy valami vizibigyó, hidacskák és kacsák. Az egész visszafogott, funkcionális és tájba illő. Még ebben a totál borús-párás hideg kopár időben is jó volt.

Ezeket jó szívvel ajánlja a két gyogyó.

egyben BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK minden kedves olvasónknak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Piáljanak és cigizzenek  helyettem is ma éjszaka

kerektemplom 2.

A pár napja bemutatott Árpád-kori kerektemplomban  időnként rendezvényeket is tartanak a kallósdi és a kehidai önkormányzat engedélyével:

karácsony

Ez volt az első Karácsony a házban. Theo a kertben  bográcsban halászlét főzött 77 féle halból. Az időjárás nem volt valami szuper, mert ki-kiújuló ónoseső esett, és a fagy miatt a kerti csap el volt már zárva, szóval elég babra munka volt, de a végeredmény finom lett. Elvileg Fülesnek kellett volna asszisztálnia, de ő inkább - meglepő módon - a kanapéra szavazott. Kemény és elkeseredett küzdelmet folytattam, hogy legalább egy napon ne legyen minden a Mocsokláb Banda lábnyomaival ékesítve (+ Fülinek a szőre is hullik diszkréten, de állandóan, amire a héten homeopátiás csöppöket kapott Pálinkás dokitól), és a ház ne a választékosan berendezett lóistálló képét mutassa.

Én a mákos-szezámos aprósütit sütöttem, utána meg a vacsorához a Grofftól kapott Pettson és Findusz könyvből a svéd almafelfújt mandulás szósszal c. édességet (amire még vaníliafagyi is jön, így amellett hogy vonzóan jól és egyszerűen hangzik a recept, ha elszúrom még mindig lehet fagyizni). Este átjöttek anyuék, akik a kapros-gombás szószos lazacot hozták. Az ajándékok illeszkedtek a kisgazda léthez: Theo kandallótisztító szettet kapott, meg fahasáb-tartó izét, én meg kenyérsütőt.... Amire rémülten pislogtam, bár Theo szerint kb. úgy működik mint a mosógép, csak beöntögetem, dobálom a cuccokat, aztán a végén kiszedem belőle. Hát nem tudom, majd meglátjuk, holnap lesz a nagy próba.

A karácsony legfőbb nyertese azonban egyértelműen  Lucifer volt. 1. kapott a nyers, filézett, apróra vágott halból 2. végig az arcképével díszített Félixes konzerveket kapta 3. saját fenyőfát kapott a házban, márpedig a fenyőfán laknak ősellenségei, a vadgalambok odakint, 4. irtózatos mennyiségű csomagolópapírban hentereghetett és több doboz fülét is rághatta.

Tegnap Pesten voltunk, ma pedig a bodajki és velencei família egyesített karácsonya volt. Ez utóbbin 14 féle süti volt. Megszámoltuk.