Theo a hétvégén beüzemelte a cserépkályhát, úgyhogy át kellett rendezni az ebédlőt. Úgy gondoltam, a karosszék új helyén (a cserépkályha és a radiátor közötti sarokban, a teraszajtónál, kilátással a kertre) ideális hely egy meleget kedvelő és madarak iránt érdeklődő macska számára. Nevetséges hibát követtem el; fogtam Lucimacit és kétszer is betettem a karosszékbe. Ez minden macska számára megalázó és felháborító bunkóság, Lucifer is 2 másodperc gondolkodás után leugrott és vissza sem nézve elment.
De tegnap este, amikor láttam, hogy már a lépcső tetején lóg félkómában, és hogy alvóhelyet keres, aljas és ravasz módon két papírgalacsint dobtam a székbe. Lucifer erre lemászott a lépcső tetejéről és bevetődött a székbe. Aztán felfedezte, hogy onnan tök jó rálátása van az ingaórára, ahogy balra-jobbra leng, és azt bámulta 10 percig, míg keresztbe nem állt a szeme, és összerogyott.
Ma reggel pedig már saját magától mászott be oda. Egy félóráig figyelte a madarakat (ma nemcsak rigók, verebek, cinkék voltak, hanem megjelent 3-4 őszapó is - hogy milyen aranyos kismadarak, arról itt lehet olvasni), aztán elálmosodott és rendes macska módjára elaludt.
Egyébként fölötte pont egy fekete-fehér macska képe van, az Érdekes Újságban jelent meg, még Pécsen kaptam Vörös Anditól. A fronton készült. A címe: A drótsövény vendége. Egy tüzérhadnagy felvétele az 1. világháborúból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése