Theo nagyon sokat melózott, összerakta a konyhabútort (csak nincsenek rá ajtók, mert éppen hiánycikk volt, majd később pótoljuk), meg az ágyat, meg mindent amit össze kellett még rakni. A hétvégét azonban elsősorban a KÖNYVEK uralták. Nevetséges, ha visszagondolok arra, amit itt is hangoztattam, hogy majd a nappaliban szépirodalom meg kertészet meg sakk, és szakirodalom máshol leválogatva. Ezt a naivitást. Térdig gázolunk a könyvekben, most még csak Theo könyvei, mert lemondtam arról hogy a könyveimet áthozzuk. A következő 5 évben nem veszek könyvet, ez szent fogadalmam. Úgy érzem magam, mintha betörtem volna egy antikváriumba, ahol szabadon kukázhatok, csak valahová el is kellene pakolni őket. Én ebben sokkal szőrösebb szívű vagyok, mármint hogy szelektálni kellene, ez mégsem a községi közkönyvtár, de Theo minden nyomtatványért, ami az elmúlt évtizedekben a keze ügyébe került, keményen küzd.
Viszont külön gyűjtjük a gyerekkönyveket, már kb. 80-100 darab van, úgyhogy a 12 éven aluliak is találhatnak kedvükre nézegetni- vagy olvasnivalót, ha lejönnek majd. Egyelőre fent vannak a tetőtérben egy nagy dobozban. Emlékszem a nagymamámnál Bodajkon minden nyáron végigolvastam ugyanazt a 6 könyvet, előkelő helyen köztük egy 1950-es évekbeli Andersen, kék rajzokkal, amitől frászt kaptam, de muszáj volt végigolvasnom, a Montessori módszerről egy könyv, de a fele ki volt tépve, meg Micsurin élete illsuztrált gyerekkönyvben, ami iszonyú szórakoztató volt, ezt még Papi kapta valamiért anno az iskolától, emlékszem a Micsurin kikísérletezi a KÉK rózsát, meg amikor az imperialisták (dagadt kockás zakós szivaros csávók) megkörnyékezik meg valami fa ami egyszerre 6 féle gyümölcsöt termett.
A Nahmama, látva olvasási kábulatomat, egyik nyáron azzal lepett meg, és majdnem hanyatt is estem az elragadtatástól, hogy a községi kvtár kiselejtezett állományából nemes egyszerűséggel egy zsákkal, de konkrétan egy teli zsákkal hozott nekem könyvet, amit a padláson, a szalmabálák között tárolt, én meg ott is olvastam. Akkor még nem féltem az egerektől. Na ez volt az igazi királyság. (A másik meg a chips és a Snickers, mint Maczkóházy Eduárd vallja.)
Erős elhatározás kell hozzá, de szerintem érdemes szelektálni a könyveket. Költözés után mi is ha jól emléxem 6 banánosdoboz könyvet adtunk el. Nem nagy összeget fizetnek érte, de házhoz jönnek és elviszik az összeset (az értékteleneket határon túli iskoláknak adják állítólag), tiszta haszon. Ha gondoljátok, megkereshetem a srác névjegyét, aki kint volt.
VálaszTörlésNálunk egész komoly molyinvázió is volt a tárolóban, ahová a könyveket suvasztottam (a tervek szerint átmenetileg, de 4-5 doboz még most is ott van, mert 4 év alatt sem csináltunk meg minden tervezett szekrényt), azt is érdemes megelőzni.
Ja igen, a kisgyerekek számára egy darabig a könyv legnagyobb érdekessége, hogy milyen hangot ad a papír tépés közben, ill remekül tudja demonstrálni a mérgét a könyvek padlóra hajigálásával. Szóval érdemes megfontolni, hogy minden helyiséget telepakoltok-e könyvespolcokkal? :)