Sajnos kemény elmaradásban vagyunk a naplóvezetésben, ez a döglustaság, ami büntivel jár.
Így csak most tudok beszámolni arról, hogy márc. 15-ét a Pétya-családdal ünnepeltük. Ez Theoval házi hagyományunk, hogy Sándorom ünnepén kötelező kirándulás, kokárda és nemzeti színű papírzászló, Éljen Petőfi Sándor felirattal. 2007: Kehidakustány, Deák kúria, 2008: Zsámbék (vagy Tök? hősi emlékmű), 2009: kimaradt, mert azt a hülyeséget írtam így Pesten volt balhé, 2010: Fehérvárcsurgó, Károlyi kastély (ez utóbbi alkalommal idősb vitéz Csallay Ferencz kvietált huszárkapitánnyal korzóztunk 230 km/h-s szélben). (A képen id. v. Cs. F. Fhváron, a Vörösmarty cukiban lazít a csurgói emléktúra után.)
Idén gyönyörű meleg napsütéses idő volt március 15-én, mint kedves Olvasóink bizonyára emlékeznek rá. A Pétya-család busszal jött PEstről Pákozdra, mi meg Theoval átbringáztunk. Voltak lovak (a legjóságosabb Robi nevezetű) akiket simogatni lehetett, piknikező, jégkrémező, valamint lövészárok tanösvény (igen, tudom) és Feri bácsi bajtársainak felvonulása. Az arborétumba és a kalandvárba már el sem jutottunk, mert mentünk haza. Majd next time.
Pont egyidőben érkeztünk Judittal, Samuval és Jancsival, akik Kallósdról hazafelé jövet ugrottak be. És nemcsak ők, hanem a két spániel asszonyság, új frizurával: Leo és Newton. Képek sajnos azért sincsenek e látogatásról, mert Füles előbb infarktust, majd agyvérzést, majd sokkot majd egyebeket kapott amikor két vadidegen kutya bejött a kertbe és ő rosszul lett a félelemtől, így őt kellett reanimálni és megakadályozni hogy félelmében a sztoikusan hentergő Leoék után kapjon, és ezzel küzdöttem. Hát így telt márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése