Óriás dobozban gyűjtöm a selejtezendő könyveket; Theo minden egyes darabot (amit anno 32 forintért vett - kihagyhatatlan! - valamelyik aluljáróban) foggal-körömmel véd. Ebben most Öhi az ütőkártyája: "jaj, ne, a Tájékozódási terepfutás kiskönyvtára? azt ne rakd ki!! mi lesz, ha Öhi tájékozódási terepfutó akar lenni? vagy az abház irodalom kistükréből akar a 6. b osztályban majd a Művelt nép szakkörre felkészülni? vagy az ókortan chrestomathia hiánycikk lesz ?" (2031 körül, mire Öhi egyetemista lesz - már ha nem akar műbútorasztalos vagy girosz-sütő lenni inkább). Pilinszky összes versei öt különböző kiadásban -- "és hogyha Öhinek majd arra lesz szüksége, hogy az egyes P.-kiadásokat hasonlítsa össze filológiai szempontból?" Én már csak lesújtóan nézek, és lendületesen dobálok a dobozba. (Pártatlan szigorom kiterjed a saját könyveimre is. Hörr.)
Válasz víziómban pedig azt az Öhit láttattam Theonak, aki, miután feldobtuk a talpunk, hetekig rója megpakolt nejlonszatyrokkal az antikváriumokat, vagy egyszerűen rendel egy kamiont és lapáttal dobálják fel rá a cuccot. Próbálom Theot felvidítani és motiválni, miszerint ha valaha elpasszoljuk ezeket a könyveket, az árából vehet egy rózsaszín szalagokkal és trombitákkal ékesített biciklit Öhinek, vagy elutazhatunk Zalakarosra vagy valami hasonló menő helyre egy hétvégére.
A profiltisztítással mélyen egyetért Lucifer is. Ő mostanában érzékeny hangulatában van, szeretetrohamai vannak, a ház körül sertepertél,az ajtó előtt a lábtörlőn fekszik összegömbölyödve, mint egy kutya --- valószínűleg egy nagy kandúr jól elverhette valamelyik éjszaka. Két napja is bánatosan és nyugtalanul járkált fel-alá a lakásban egész délelőtt, mert egyszerűen nem és nem talált magának megfelelő alvóhelyet, ahol relaxálni tudna. De végül sikerült, hálisten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése