Miért jó kisállatot tartani?

Újabban egyre gyakrabban hallok olyan véleményt kiművelt emberfők szájábul, hogy kutya-macskát csak megfelelő korlátok és keretek között célszerű tartani; előbbi őrizze a házat kint, utóbbi fogjon egeret a kukoricagóréban, mert így volt ez az idők kezdetitől fogva (tehát akkor úgy jó).

Fülcsi és Lucifer hasznossági együtthatója elég alacsony: vegyük csak azt, hogy Fülinek gyakran én szólok, hogyha jött valaki a házhoz és fel van kenődve a kapura vagy már bent van a kertben, nem akar-e esetleg  lemászni a kanapéról, hogy megtekintse.

Lucimaci pedig,  bár buzgón vadászik és eddig 2 egérszerű valamivel láttuk a kertben játszani, egymaga el tudna tartani egy kisebb élelmiszerboltot zabálási volumenével.

Emellett ő az a macska,  akinek  legkedvesebb tevékenysége a focizás. Szenvedélyesen, órákon át tud focizni és eddig legalább 30 kis labdát vettünk neki, amiket imitt-amott elhagy, majd megtalál és a szájában cipel fel-alá, üldöz a lakásban és mesteri passzokat is ad.

A kanapé-kutya és a focista-macska bemutatása után szeretnék egy konkrét példát hozni, hogy demégismiért érdemes kisállatot tartatni.

Theonak a héten volt egy nagyon kemény éjszakája, ami után másnap úgy kb. du. 4-kor kelt fel és rántott leves volt a starter, mert az jó  másnaposságra. Theo elküzdötte magát az ebédlőig és belemélyedt a fazékba. Majd egy negyedórányi szünet után visszament, hogy folytassa, amidőn meglátta, hogy valaki már megelőzte.

A fazékba pillantva ugyanis ez a látvány fogadta:

Hullafáradt voltam, de kb. 10 percen át röhögtem, amikor megláttam.
Természetesen felháborító az egész, de titokban mindketten nagyon büszkék voltunk Lucimacira. A mi macskánk!