2011. december 11., vasárnap

Disznóölés a Bakony oldalában

A vidéki élet egyik legfontosabb sajátossága az, hogy az ember nem (csak) a boltban veszi meg az enni- és innivalóját, hanem maga is aktív részese azok előállításának. Ebben az évben főztünk magunknak pálinkát és lekvárt, készítettünk fincsi Erős Pistát és szüreteltünk házi mentateát. A disznóölés, a saját hurka-kolbász-szalonna készítése is része a vidéki életnek, így nem is volt kérdés, hogy egy fél disznó erejéig mi is beszállunk a buliba. A disznó másik felét Cziczu unokatestvére és nagymamája kapta.

Nos, mi is volt a disznóölés menete:

Én már előtte való este elutaztam a Bakonyba, hogy jókor reggel (hajnali fél hatkor) elkezdhessük az ölést.

Először alágyújtottunk az üstházakban az üstöknek:


Ezután mentünk csak át, hogy megszúrjuk a disznót. Az ölés minden fázisát (habár megörökítettem) most nem fogom itt közzétenni, mivel tudom, hogy olvasóink egy része nem rajongana értük, egyet azonban mindenképpen meg kell itt osztanom: a lefogópálinka elfogyasztását:


A hentesünk-böllérünk ezen a képen  az utolsó eligazítást tartja. Itt most egy nagyot ugrok a trancsírozásban, és ott folytatom, hogy a disznót lekörmöztük és a disznó körméből elfogyasztjuk a munkánkat hathatósan segítő bontó-pálinkát:


A disznó tökét rituálisan feldobtuk a fára, hogy a cinkék is ehessenek valamit:


Ezután megint csak további trancsírozós részek jönnek, amelyekbe nem mélyedek bele most, de a végeredményt azért közreadom. Itt vannak egy fél disznó különféle részei: dagadó, tarja, karaj, oldalas, felsál, szűzérme, oldalszalonna, sonka, csülök együtt hevernek ezen a fehér lepedőn és éppen sorsukra várnak:


A trancsírozással párhuzamosan az abalében elkezdett fortyogni a fejhús, tüdő, máj és miegymás, hogy a hurkákba és a sajtba lehessen mit tölteni. Ezután kezdődött el a kolbásztöltés, amelyet a hatékony munkavégzés érdekében egy töltő pálinka elfogyasztásával kell megkezdeni:


A kolbásztöltés után megtöltöttük a bendőt (ebből lett a disznósajt) majd pedig a májashurkákat és végül a véreseket. A sajtot és a hurkákat lassú tűzőn megfőztük az abalében; a sonkát, a szalonnát pedig lesóztuk. Ezzel véget is ért a feldolgozás első szakasza. Maradt a sonkák pácolása illetve a füstölnivalók megfüstölése. Az eredményt mindenki maga kóstolhatja meg nálunk! Jó étvágyat kívánok hozzá!

1 megjegyzés:

  1. Az az igazság, hogy lekvárt én ebben az évben max. narancslekvárt főztem, szóval ezzel nem mernék villogni, de anyukám és nagymamám valóban csináltak egy csomót baracklekvár, szilvalekvártól kezdve a ribizli és narancsos szederig mindent
    a páleszt pedig a Groff apukája főzte ki finomra, de a szilva valóban a kertünkben nőtt és borított be mindent
    mégis elfogyott mára... szipp

    VálaszTörlés

you might also like this

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...