Öhi világképének és magánmitológiájának két fő istensége van: Doddi (vagyis Füles) és Luckó. Minden este lefekvéskor hosszasan kell kitárgyalni, hogy a két csodalény mit csinál vagy nem csinál. Ha hazamegyünk valahonnan, a haza azt jelenti: Doddi. Ha a Boribonban azt olvassa, hogy a mackó kisszékre állva hívogatja a macskájukat, Öhi másnap feltornássza magát a zöld kisszékére a szoba közepén és onnan hivogatja cicc-cicc, Lucifert. Illetve szóalkotásával most már Doddifert is. Fülessel közelebbi a kapcsolat, mert ő engedi, hogy Öhi rávesse magát, mégha szenvedőleg forgatja is néha szemeit. Luci azonban bevárja míg majdnem odaér Öhi, aztán lelép, és én csodálom, és Öhi is. Itt viszont valami éjjeli őrjárat után annyira ki volt ütve, hogy totál látszott rajta, csak aludni akar és kiterülni, még arra sem képes hogy arrébb másszon, így Öhi nagy boldogságára ráborulhatott a selyem-bársony királyfira - ahogy Theo hívja Lucifert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése