rág a csiga

Emlékszem az első alkalomra, midőn Jakabbal találkoztam. Tatán mászkáltunk tavasszal  kb. 15 éve és az úton volt egy marha nagy hernyó. Nagyon szép volt különben, zöld  pöttyös. A társaság körbeállta, én leguggoltam és alaposan megnéztem. Majd feltettem a biológia 5-ös érettségi kérdést: "És ebből most akkor--- ebből most tényleg lepke lesz? vagy mi?" "Nem - válaszolta Jay bácsi jóindulatúan -, kőszáli sas". Majd továbbment.

Ezen emlékkép merült fel bennem, amikor Theo elmondta, hogy Jakab elmondta, hogy tulajdonképpen ő szereti nézegetni néhanapján a Füles házát, de megjegyezné, hogy míg általában az is dokumentálva van benne, ha egy csiga átmegy a kerten, pláne ha megrág egy levelet, arról, hogy a házat szétverték az elmúlt 1 hónapban, szó sem esik, vagy pl. hogy mi lett a végeredmény.

És ez jogos! Már Mackóházy Edu is felrótta. De még csak július közepén tartok retrospektív naplómban. Ez pedig szeptember-októberben történt. De a ház olyan lett, mint volt (1985-ben): kőzetgyapot (illetve ahogy az itteni agg kőműves bácsi nevezte legendássá vált kifejezésével: tőzeggyapot) szigetelés után fehér falak és szürke lábazat. Illetve ami akkor sötétbarnára volt festve, az most világosszürke lett. Amit - régen a kastélyépítészetben, legalábbis ezt olvastam - galambszín-nek hívtak. Ez, mivel nemcsak Papi, hanem Kukkel kőmívesmester is postagalambász, egyértelműen pozitív fogadtatásra lelt.

Vál

Az egész napos eső alkalmából pakolom fel a verőfényes nyári bringatúra képeit a váli völgyből. Az expedíciót groff Sygetthy vezette.

A váli völgy nagyon szép. Bringázni nagyon egyszerű benne: tök lapos, kétoldalt dombok, szőlők, présházak, az út mellett általában fasor, távolabb, Vál és Tabajd között gigantikus bodzaültetvény. Ajánlom mindenkinek. A vonatról Baracskánál kell leszállni. A Déliből, már ha a MÁV megkegyelmez, teoretikusan  kb. 35 perc.

Válba érve mindjárt jobbra ott van a gólyafészek és benne a gólya. A földön meg a kihullott tollak. Hoztam is 2-t Lucifernek, hogy csiklandozni lehessen a bajszát, vagy ha egy madzagra felkötjük és húzzuk az is eléggé bejön a macskáknak.

Az Ürményi kastély a falu főutcáján sajnos pocsék állapotban van

Bár a kastély szomszédságában egy madárkedvelő polgártárs nagyon odatette magát, hogy a maga szerény eszközeivel javítsa az építészeti nívót. Ez egy lakóház utcai homlokzatának díszítménye.

Gratulálunk.
Július volt, igazi nagy meló folyt a földeken.

Válon van a megye legnagyobb, az ország 9. legnagyobb temploma. Tényleg lenyűgözően nagy, főleg egy ilyen kis faluban. Mint itt annyi mindent, ezt is Ürményi József építtette.

A templom mögött van a temető, benne az Ürményi-mauzóleum

És itt van a Burger-kápolna is, a legszebb ravatalozó.

és még ezt is

Öhi világképének és magánmitológiájának két fő istensége van: Doddi (vagyis Füles) és Luckó. Minden este lefekvéskor hosszasan kell kitárgyalni, hogy a két csodalény mit csinál vagy nem csinál. Ha hazamegyünk valahonnan, a haza azt jelenti: Doddi. Ha a Boribonban azt olvassa, hogy a mackó kisszékre állva hívogatja a macskájukat, Öhi másnap feltornássza magát a zöld kisszékére a szoba közepén és onnan hivogatja cicc-cicc, Lucifert. Illetve szóalkotásával most már Doddifert is.  Fülessel közelebbi a kapcsolat, mert ő engedi, hogy Öhi rávesse magát, mégha szenvedőleg forgatja is néha szemeit. Luci azonban bevárja míg majdnem odaér Öhi, aztán lelép, és én csodálom, és Öhi is. Itt viszont valami éjjeli őrjárat után annyira ki volt ütve, hogy totál látszott rajta, csak aludni akar és kiterülni, még arra sem képes hogy arrébb másszon, így Öhi nagy boldogságára ráborulhatott a selyem-bársony királyfira - ahogy Theo hívja Lucifert.

Cukkini

Addig is míg összevakarom magam és - belépve most már az októberbe - megpróbálom dokumentálni a nyarat retrospektíve, hatalmas olvasótáborunknak küldök egy  kurrens képet Cuki Kapitányról