Groff Sygetthy ösztönzésére számolok be arról, milyen iparművészeti értékkel bővült vidéki kecónk. A házon kb. a WC-ablak az egyetlen ablak, amit nem kellett eddig még lecserélni. Ezt az antik darabot festettem be még ősszel, hetekig tartó tipródás után.
A budiablak olyan volumenű munkának ígérkezett, ami az oeuvre-ben eddig példátlan volt, ráadásul ha elszúrom, nem dughatom el valahová mint a csetreszeket, hanem évekig, sőt, az is lehet, hogy évtizedekig !! keseríti meg szemlélőinek életét
Előbb egy nagy madarat szerettem volna festeni, de rájöttem, hogy nem bírom kitölteni vele a felületet, akárhogy is csicsázom, pedig egy üvegképnél az a lényeg. Így többszereplős kompozíciót választottam. Aki képes és felismeri, hogy egyáltalán, kiket ábrázol a munka, egy kiló epret kap ajándékba.
Tehát így néz ki ízlés, tehetség, technika és művészi látomás találkozása:
Kiemelném a műalkotás dinamikus jellegét. Ha Öhi jó korán ébreszt fel bennünket, és éppen úgy süt a nap, akkor, mivel az ablak keletre néz, a szerencsés látogatót az üvegkép megkettőződése fogadja:
Nem szeretném azt írni, hogy: ez a mi katedrálisunk, mert túl olcsó pojén lenne, de sajnos hogy ez jutott eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése