Öhi ma 15 hetes, vagyis 3 és fél hónapos, vagy 105 napos, ami kiváló alkalom, hogy végre tisztázzunk egy sokakat lázban tartó kérdést: honnan és miért kapta szegény gyerek (ahogy Maczkóházy Edu aposztrofálta) a neveit? A képen Öhi ehhez mérten szomorúan és értetlenül néz, a hülye nevei terhe alatt nyögve.
Kb. két éve mondtam Theonak, hogy tetszenek az orosz keresztnevek, Iván, Natasa, Tamara, Igor, Irina, Olga stb. Theo azt mondta, hogy sajnos arról ne álmodjak, hogy ha egyszer lesz gyerekünk ilyen neve lesz, mert őt kibelezik, ha visszatér Szibériába és megtudják, hogy orosz neve lett a gyerekének. Erre gúnyosan érdeklődtem, hogy akkor ugyan mondjon már pár vérbeli jakut utónevet. Theo felsorolt párat: Nyurgusztána, Szüödüccse, Kárcsána (ez volt a női szekció), Lögöntöj, Öndöröj, Gyulusz. Stb.
Mondtam Theonak, hogy tudom, hogy egyes keletkutatóknál már-már kötelező a zakkant keresztnév, ezzel is a szülők kifinomultságát bizonyítandó, amivel utódjukat meg akarják különböztetni a plebsztől és a gyerek így egész életében nevével is tanúsítja felmenőinek a keletkutatás iránti elköteleződését, de ilyen neve tuti nem lesz.
Később elfelejtettem a neveket, és handabandázásaim közben az Öndöröj helyett (ami egyébként az orosz Andrej helyi változata, szóval nem is annyira ősjakut) Öhömböjként emlegettem a leendő utódot, amit aztán átvett Theo is, sőt, még anyuék is. Amikor aztán kiderült, hogy a baba kislány, akkor tanácstalanok voltunk, mert az Öhömböj mégiscsak (nemlétező) férfinév. Végül Theo nőiesítette a nevet, így lett Öhilla.
Úgyhogy amikor Öhi megszületett, akkor Apu mindjárt a következő alkotást készíttette Öhinek (mint leendő postagalambász sporttársnak):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése