A holló és Tiló

A portyázó magyar seregek betörtek a kerengőbe, ahol megdöbbenve látták, hogy egy napot késtek, hiszen a dómban éppen szombat este Liszt-koncertet, a kerengőben pedig nagyszabású fogadást tartottak. A fogadásokról ismert néprajzos szabadrablást ugyan elmulasztották, de a támadás fergetege tovább hajtotta a kicsiny, de elszánt sereget.

A dóm melletti vár belső udvarának barokkos faszádjai alatt megpihentek:

Majd megállapították, hogy Merseburgban is dolgoztak földijeik, a magyar kőművesek - akiknek, mint tudjuk, a két legnagyobb ellensége a függőleges és a vízszintes.

Ekkor már a lovak patái izgatottan dobogtak, és a magyar seregek habozás nélkül betörtek a vármúzeumba, ahol a németek tőrbe csalták őket. Ugyanis a 933-as ütközetről beszámoló  tárlók helyett egy tűzcsiholási kiállításra tévedtek az immár megszeppent portyázók:

A rengeteg gyufásdoboz mellett még több öngyújtó, asztali gyújtó és miegymás sorakozott a vitrinek üvegjei mögött.  Amikor már teljesen elvesztették a csapatok a reményt, a Múzeum alagsorában megtalálták az egyetlen jelét annak, hogy őseik korábban szintén itt dúltak, egy félmondatot a szász-ház  dinasztikus genealógiájának felsorolásában

Halkan felcsendült a magyar himnusz, és egy-egy könnycseppet morzsoltunk el hősi halottaink tiszteletére. A szomorúság azonban nem tartott sokáig, hiszen a szabadrablás igazi helyszínét, a 19. század végi kocsmát (illetve annak enteriőrjét) is megtaláltuk a múzeumban.

Ez mindenféle horkának, kündünek, gyulának, törpapának és egyebeknek igen tetszett, úgyhogy megújult erővel csaptak ki a múzeum épületéből, ahol megdöbbentő látvány tárult a szemük elé. A németek aljas és lopkovics módon lenyúlták a mi Corvin Mátyásunk címerét:



Nos, egy kicsit megharagudtak a csapatok, és mi tagadás, hullottak is a szalámis-szendvicsek kegyetlenül, de végtére is kiderült, hogy csak egy furcsa egybeesésről és nem közvetlen lopásról van szó, mint mondjuk a pizza és a töki pompos esetében.

A történet úgy hangzik, hogy Thilo von Trotha (magyarul Trottyos Tiló) Merseburg püspöke volt 15. század végén. Kapott egy aranygyűrűt, igen szépet Naumburg püspökétől. Tiló kitette az ablakba a gyűrűt (elég életszerű), majd jött egy holló, aki aztat ellopta. Tiló nagyon megmérgesedett és lefejeztette mindent tagadó, ártatlan szolgáját, aki ártatlanságának jeleként feltartott kézzel vonult a nyaktilóhoz. Később kiderült, hogy a holló lopta el a gyűrűt, mivel a helyi vadász megtalálta azt a  fészkében. Azóta a merseburgi püspökök címerállata a holló, és arra emlékezteti őket, hogy nem szabad dühből ítélkezni. Hálából a helyiek egy kalitkát állítottak fel a hollóknak a vár mellett, ahol jelenleg két holló lakik:

Itt vannak a srácok: