gólya

Ma délelőtt végre elállt a szél és Öhivel és Fülivel lementünk a tópartra

A parkon keresztül mentünk

amikor Theo szólt, hogy valaki mászkál a parkban

Ő volt az:

egy valódi gólya, aki szépen komótosan baktatott, peckesen sétálgatott fel és alá, mint egy nyugalmazott gyarmati őrnagy

jó sokáig ott maradt, mert amikor visszafelé jöttünk, akkor röpült el felettünk (ő is ment a tóhoz)