szülinap 3/2.

szülinap 3/1.

A pünkösdi hétvégén volt  Theo 3. szülinapi partyja. Jó volt! A múlt hétvégi fotós lehanyatlásom után most nemcsak én, de Lisa, Judit és Theo is dokumentált. Egy szerény válogatás:

Öhi 3 hónapos

Tegnap elértünk a mágikus mérföldkőhöz, vagyis Öhi 3 hónapos lett.

Állítólag ilyenkor mindenféle csodák történnek a babákkal, amit izgatottan várunk. Csak egyféle csoda érdekel igazából, az alvási csoda, bár az is csodálatosnak tekinthető, hogy egy 3 hónapos baba egész éjszaka 6 órát alszik, majd utána reggel 6-tól 11-ig megint nem alszik. Mint például ma. Igaz, Öhi?

képrejtvény

Mivel ma van május utolsó vasárnapja, kedves lelkes gyerek olvasóinktól kérdezzük, hogy mi/ki van elbújva az alábbi képeken:

A helyes megfejtést beküldők kindertojást kapnak, amit Theo oszt ki

Dombortérkép

Szerdán este egy nagyon jó hangulatú sörözés végén kaptam meg Pétyától azt a különleges ajándékot, amely Füles házának összes lakóját nagyon megörvendeztette. Ugyan az ajándékot én kaptam, de Cziczu talán még nagyobb örömmel fogadta azt, mint én. Az ajándék egy dombortérkép volt, amely a Velencei-tavat és környékét ábrázolja.

A képen tök jól kijön az, hogy milyen vadregényes, izgalmas táj a tótól északra elterülő Velencei-hegység, amely a volt (és hírhedt) honvédelmi miniszter Czinege Lajos kedvelt cserkésző helye volt. Amikor már nincsen olyan meleg, és Öhi is jobban bírja a strapát, akkor majd elmegyünk oda egy Pétya-féle kirándulásra és piknikezésre.

A szép ajándékot ezúttal is köszönöm szépen Pétyának, aki sajnos hétfőn nem tud eljönni hozzánk bulizni...

DE MINDENKI MÁS GYÜJJÖN!!!

szülinapi 2.

A hétvégén volt Theo 2. számú szülinapi partyja, egy fülledt, meleg vasárnap. Sajnos nem voltam formában, így  most visszanézve, a paparazzi teljesítményem nagyon szoftos lett. Be kell vallanom, a nap főszereplője nem annyira  Theo volt, hanem inkább Alizka, aki immár 17 hónaposan, egy versenyló vitalitásával mozgott vízszintesen és függőlegesen, kifullasztva kőszáli kecskeként ugrándozó hű rabszolgáját, testőrét, nagypapáját.

Öhi 12 hetes

hattyú

Az ornitológiai kalandtúra tovább folytatódott. Leértünk a tópartra, ahol éppen égették a nádast

bámultuk a túlpartot, mármint Velence másik, északi részét, ahol eredetileg volt a falu (mert Kis-Velence, ahol mi lakunk,  a déli parton csak az 1920-30-as évektől jött létre, ennek része volt Velencefürdő is, és a 2. világháború végéig még a mai Gárdony határáig ért Kis-Velence, magában foglalta a mai Gárdonyfürdőt is; szóval addig tartott, ahol ma a nagyobbik gárdonyi Spar van  – ha így könnyebb belőni)

Ebben az az érdekes, gyerekként mindig lekötött, hogy a római katolikus templomtól egy utcányira van (jobbra) a református templom, és mégis, csak az r.k. látszódik, a ref. nem

A békák brekegtek, a pecások horgásztak, a madarak röpködtek és csiviteltek, és ebbe az idillbe hasított bele Füles morgása
ugyanis egy nagy hattyúval találta szembe magát és persze totál beijedt (amit megfelelő távolságtartás mellett hőzöngéssel próbált leplezni)

gólya

Ma délelőtt végre elállt a szél és Öhivel és Fülivel lementünk a tópartra

A parkon keresztül mentünk

amikor Theo szólt, hogy valaki mászkál a parkban

Ő volt az:

egy valódi gólya, aki szépen komótosan baktatott, peckesen sétálgatott fel és alá, mint egy nyugalmazott gyarmati őrnagy

jó sokáig ott maradt, mert amikor visszafelé jöttünk, akkor röpült el felettünk (ő is ment a tóhoz)