2012. április 7., szombat

2002 kitérő

2002 nyarán (tíz éve!) Tappanccsal, Dokival, Bálinttal, Katával Baranyában és Szabolcsban terepmunkáztunk. Na, az volt életem egyik legnagyobb ilyen jellegű élménye - hát ez utóbbit tehetném idézőjelbe, akkor mondjuk úgy, hogy tapasztalata. Egy másik világ. MEgdöbbentő, felkavaró, sokkoló, hogy ilyen létezik + dühroham, hogy létezhet. Pedig én ugye a magyar vidéken (falun) szocializálódtam.  Úgyhogy kilépve most rurális idillünkből, muszáj bekopiznom ide, annyira szíven üt most is, mert tényleg ilyen volt:

" Sötét konyhákban, beomlott pincékben, üres silókban, erdők mélyén, elhagyott esőverte dűlő utakon, leégett tarlókon jártunk. Beszélgettem öreg cigánnyal, aki a fél életét bányában dogozva töltötte, tanyasi gádzsóval, akinek télen lyukat rágtak a pockok az arcába, tizennégy éves kitűnőtanuló cigánylánnyal, aki a nyolcadik hónapban volt. Ittam kifogástalan modorú tanárember kávéjából, akiből csak úgy párolgott a gonoszság és rasszizmus. Beszélgettem igazgatókkal, szociális munkásokkal, akik évtizedek óta elképesztően altruista módon dolgoznak a romákkal. Volt olyan, hogy fák már nem voltak a környéken, mert azt már eltüzelték, ezért pillepalackokkal fűtöttek a házban. A fekete, fojtogató füst szivárgott a kályhából. Viszont, ha nem fűtenek, akkor a gyerek megfagy reggelre az ágyában. Én hallottam, ahogy a dértől halkan recseg a takaró, amikor reggel felkelnek. Félreért, aki azt gondolja, hogy most romákról beszélek. Ebben a tizenakárhány tagú családban ketten voltak romák. Minél mélyebb a szegénység, annál inkább mindegy, hogy milyen színű a bőr. A középosztálynak abban a kamrájában, amiben mi élünk, ez persze nem látszik. Ezt a Skoda-Octavia-lakáshitel-wellness világot úgy építjük magunk köré, mint valami erődöt, védettek vagyunk, de ennek az az ára, hogy nem vesszük észre, mi folyik körülöttünk. Olyan súlyos szakadékok vannak ebben az országban szociális szempontból, hogy nagyon nehéz egy társadalomról beszélni. Olyan, mintha az országon belül lenne egy másik ország, ahol ez a három-négymillió ember indiai szintű nyomorban él."


http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20120407-interju-fliegauf-bence-filmrendezovel-csak-a-szel-womb-dealer.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

you might also like this

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...