A magyar csapatok Sachsen-Anhaltban elkövetett portyázásai lassan véget érnek. Holnap indulunk is haza. Előtte azonban egy vad sámános-turulos-nomádos-ősmagyaros estével, azaz egy vad bulizással búcsúztunk el a támadásainknak bázist adó sasfészektől: Hallétól.
Az estét az örökös román-magyar barátság jegyében közös fényképezkedéssel kezdtük. A kép kompozíciója szimmetrikus: a Brassaitól is ismert N - R - M - R - N mintába rendeztem az alanyokat.
Némi kóricálás után eljutottunk a Praguer Wenzel Bierstube-ba, ahol vad piálás és dajdajozás vette kezdetét. Másképpen fogalmazva az asztaltársaság az antropológiai ismeretelmélet egyes különösen fontos kérdéseit vitatta meg egy-egy sör ledöntése mellett:
A sörözés azonban nem volt elegendő Gyöngyinek, és az élvezetek habzsolásának jegyében kirendelt valami nagyon édesnek tűnő kaját is. A kép alapján ez a valami egy csokiöntetes, tejszínhabos palacsinta. Persze emellett már szorgosan sodorja a cigijét is!
A nagyszabású zabálás és piálás után a Ceczeárban furcsa emlékeket felelevenítő FLOPO-ba (Flower-Power-be) mentünk, ahol megkezdődtek a szomorkásnak cseppet sem nevezhető búcsútáncok.
Először Manuval:
Majd pedig mindenki mással:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése