Fáraó

Ma reggel ez a felirat fogadott az ebédlőben

A felirat mellett már egy napja a Theo = KILENCSZERES FÁRAÓ melldöngető dicsekvést kell hallgatnom.

Mióta rokkant lettem, újra rákaptam a kártyázásra. A makaózást még valamikor két-három éve Theo tanította meg nekem Sárvárról hazafelé a vonaton, tök jól sikerült, annyira hogy egyből és azóta is sorozatban megvertem Theot. Theo nagyon szeret játszani, de életre-halálra, elzöldül-sárgul, ha veszt és önkívületi állapotba kerül, ha nyer. Én tökhülye vagyok minden játékhoz, de a kártyában malacom van, holott pl. még azt sem bírom megjegyezni, hogy a bubival számot vagy formát kellene-e kérni, a kártyákat pedig ma is  így hívom (amire Theo elborzadva forgatja a szemét): fekete levél, piros szív, fügefalevél, rombusz. Ha Theo a francia jelszavakat mondja, 5 másodperc gondolkodási idő, míg felfogom, melyikre gondolhat.

A  makaót mindig az észt néprajzi kártyákkal játsszuk (Eesti Etnograafilised Mängukaardid), amit még Tartuban szerváltam, Terry-lázban égve:

Viccses a kalapos-cilinderes népviselet. Emellett fontos házi szabály, hogy az utolsó előtti lapnál a Makaó benyögés helyett idióta fejhangon a "Makákó" visítást kell megtenni; ez valószínűleg Theonak a majmok iránti különös vonzalmából fakad. Itt egy makákó (helyesebben kettő):

 Tegnapelőtt Theo irtózatos csalással akarta győzelmemet érvényteleníteni és összevesztünk. Ekkor Theo utánanézett a szabályoknak és észrevette, hogy a legutolsó lap lerakásánál viszont azt kell benyögni, hogy "Fáraó". Bevezette, hogy akkor így játszunk tovább és azóta 11-ből 9-szer nyert. E tény megörökítésére alkotta meg reggel emlékművét.  Hülye fáraók.