pécsi kesztyű

Ma Eszti, Gergő, Gina és Tamás voltak itt egy nagy bödön (saját!)  mézzel (és lépes mézzel), Visegrádról jöttek át

Theoból menet közben Csilla lett és Eszti barátnőjeként domborított (Barbie-król és rózsaszín pónikról vizionálva), a végén egy kicsit a nap is kisütött

másnapos

Ismerd meg hazádat, polgártárs!

Nadap: szintezési ősjegy (Variszkuszi hegységrendszer gránitján), Velence: Bence-hegyi kilátó, Sukoró: református templom, 1848 szeptember haditanács, Pákozd: arborétum, emlékpark, de ekkor már - mindenki nagy örömére - bedöglött a gépem

házavató több részletben

Mivel blogunk látogatottsága most már a negatív mérhetetlen tartományba zuhant, ezért a hétvégi én oldalági házavató, többszörös szüli- és névnapi valamint doktori ünneplés képeit nem a picassára, hanem ide teszem fel, így még Vilinek is muszáj lesz felfáradnia és értékes perceket veszítenie azzal, hogy kattint kettőt

bringázás a tó körül

A Velencei-tó északi részén is elkészült a bicikliút

itt olvasható részletes beszámoló róla tour de hongrie szempontból

azoknak, akiknek nem feltétlenül az a céljuk, hogy 23 perc 12 másodperc alatt teljesítsék a távot, néhány alapinfo:
- déli part (Velence-Gárdony-Agárd): térköves bringaút a 70-essel párhuzamosan, de aki akar csalinkázni mehet párhuzamos utcákban (Vfürdőn ezek a számos utcák, mind aszfaltozott, gárdonyban minden 5. aszfaltozott, de a 3. utca majdnem végig az, Agárdon pedig a lenti utcák gesztenyefasorban futnak, aszfaltosak, de hepehupásak)
- Agárd és Dinnyés között a 70-es mellett aszfaltos tök jó bringaút (ha Pestről jövünk, akkor baloldalt)
- Agárd és Dinnyés között közvetlenül a tó (nádas) mellett jobboldalt egy eredetileg aszfaltos bringaút, de elhanyagolt, a fák gyökerei felnyomták, a fű benőtte, a fűzfaágak belelógnak. Itt van viszont, Dinnyésnél az ún. Sarvajcz kereszt + pihenő ami egy két háború közötti vízi szerencsétlenségnek állít emléket  (meg hát szép azért
- Dinnyés és Pákozd között a tó nyugati sarka mentén vezet egy régi aszfaltos út (meg egy újabb a töltésen, csak az víz alatt szokott lenni), ez olyan háborítatlan, nincs beach hangulat, nádas, madárvárta, ilyesmik vannak itt, forgalom kicsi, pecások ténferegnek, lehet bámulni a hegyet
- Pákozdnál megérkezünk az északi partra, onnan van a bringaút - keresztbe kasul a falun.
- Sukoró felé az eddigiekhez képest könnyített a pálya, a tó mellett, jegenyefasorban lehet bringázni, rekettyésben, sok vadvirágot, ezt-azt lehet szedni
- Velence északi része: térköves, aztán rávezetik a strandra, aztán meg gameover a V-tó kapuja miatt

összességében kb 28 km, és már én is többször megtettem olyan krehács bringákon amitől a bringafanatikusok szent rémülettel vszínű behánynának

a meztelen bringázást Vili szervezi a tó körül, jövőre a BSI iktatja a programba

libák

3 napja itt gágognak a vadlibák. Biztos ők is kivannak az özönvíztől. A kutyapszichológus szerint Füles falkavezéri szerepre tör. Theo a Hitlereanu és Antonescu nevek között vacillál. Lucifernek hasmenése van, vszínű azért, mert elfogyott a laktózmentes teje és tejfölt kapott, ami nagy hiba volt.  Ettől függetlenül jókedve van, csak nagyon unja már a Whiskas junior tápját, pedig már Milton Kandúrtól is kapott kölcsön Maine Coon tápot. Amint teheti kirohan és az esőben mutatja be akrobatikus mutatványait a fák és bokrok tetején himbálózva.

A múlt hétvégén volt itt Sanyika és megcsinálta az emeleti szobák ablakait (takaróléceket, meg ablakpárkányokat). Theo lekente vékonylazúrral (fenyőszínű). Ha lenne még egy glettelés és festés kör (+ ajtómázolás), akkor az egyiket meg lehetne már csinálni. Füles kimondhatatlanul utálja az esőt, nem lehet rávenni, hogy ilyenkor csak egy négyzetcentiméternyi vizes területre kilépjen.

Theo heti menüje: hétfő: sült hekk Velence. kedd: sült keszeg (ráadásul Agárdon, ahol a legjobb), péntek: kapros-paprikás ponty a Szúnyogszigeten Pákozdon. De persze panaszosan nyávog , hogy Halléban biztos végre hozzájuthat halakhoz.

Bumika, 2005-2011

Theo súlyos dollárszázezreket fizetett azért, hogy az index címlapján ma az alábbi cikk jelenjen meg:

Velencei-tó = MENŐ

Amikor meleg van Budapesten, három túlélési stratégiát lehet alkalmazni. Elmenni nyaralni, élvezni a tök üres nagyváros nappalait és főleg éjszakáit, vagy keresni valami közeli állóvizet, és addig ülni benne, ameddig csak elkerülhető a munkába állás. Sajnos a Budapest közvetlen környezetében található tavak gyakorlatilag alkalmatlanok a strandolásra – bár az Omszki-tó nudista szekciója nagyon izgalmas lehet –, így muszáj felhajtani az autópályára.

Szemben a nagyjából tíz évvel ezelőtti közhangulattal, mára szinte mindenki belátta, hogy a Balaton tök jó hely. Néhányan még próbálnak azzal akadékoskodni, hogy szerintük csak az északi partot lehet élvezni, a Badacsonnyal, a Káli-Rózsadomnnal meg a gyorsabban mélyülő vízzel, de az a helyzet, hogy a déli oldallal sincs az ég világon semmi baj. Van meleg, van víz, a szerencsésebbjének pedig még vízparti nyaralója is – mégis, mit kellene még ezen kívül tudnia egy ilyen helynek?

Viszont mindezt tudja az igazságtalanul elhanyagolt Velencei-tó is. Sőt, a Balatonnak tulajdonképpen csak egyetlen egy jó tulajdonsága van, ami hiányzik a Budapesthez sokkal közelebbi tónál. Itt tényleg csak a leges-legszerencsésebbeknek van vízparti ingatlanja, gyakorlatilag miniszterelnöknek vagy izraeli ingatlanfejlesztőnek kell lenni a kiváltsághoz. Minden egyebet tud a Velencei-tó is, amely így sokkal észszerűbb választás, ha a szerencsétlen fővárosi ember a lehető leggyorsabban vízparton szeretne lenni.

A Velencei-tó közelsége eleve olyan erős érv a Balaton ellen, hogy nincs is nagyon értelme még Aligáról sem beszélni, nem hogy az istenített északi parton csak több órányi döcögéssel elérhető településekről. Budapest déli részéről kis szerencsével 30 perc alatt simán ott lehet lenni a Velencei-tónál, de úgy, hogy abban a leparkolás, az átöltözés és a hát naptejjel bekenése is benne van. Vasárnap késő délután visszafelé pedig még egyértelműbb, melyik a jobb hely. Sukoróról elég egy órával később elindulni, mint Siófokról, és még így is előbb ér fel a kipihent kiránduló Pestre, mint hogy valami kigyulladt turistabusz miatt kilométerekre bedugulna az autópálya, a légkondi nélküli autókban veszteglő sofőrök pedig cigarettacsikkeket kezdenének pöckölni a köztük cikázó versenymotorok irányába.

A Velencei-tónál nincsenek német gimnazisták, nincsenek a kikötőt marinának nevező wannabe-mediterránok, sőt, még elviselhetetlen tömeg sincs. A Balatonon a fizetős strandokon is teljesen reménytelen találni egy törölközőnyi árnyékos földdarabott, a Velencein ezek még a legmelegebb napokon is elviselhetőek, máskor pedig még a szabadstrandokon is el lehet férni. Minden más tök ugyanolyan mindkét tónál: a palacsinta, ami szerencsés esetben nincs kurkumával besárgítva, az egyre démonibb magyar tetkófelhozatal, a nevetséges árképzésük miatt alig kihasznált vízihülyeség-kölcsönzők, a csajok, a pasik, a pálcikatestű kisgyerekek, az egyre több iszonyatosan kövér magyar ember.

Sokakban él a kényszerképzet, hogy a Velencei-tó maga egy élvezhetetlen pocsolya, ahol simán át lehet gyalogolni a mellig érő vízben Pákozdról Gárdonyba. Pedig aki már járt erre életében, az pontosan tudja, hogy például a velencei strandon simán lehet fejest ugrani a partról, és a tó nagy részén jobban mélyül a híres-neves Balaton déli, de még az északi partjánál is. Nem mintha ez a mélyülés-mánia olyan nagyon érthető lenne pancsolásra, fröcskölésre, fejelgetésre és egymás dobálására vágyó fürdőzőknél. Aki Budapestről menekül a meleg elől, az úgysem úszni akar, hanem gondtalanul élvezni az életet. Arra pedig a Velencei-tó tökéletesen alkalmas.

szőnyeg

Remélem, kedves Olvasóinknak is tetszenek ezek a szőnyegek

komment 2

kiróbáltam most, a  bejegyzések alatt van a 0-999 db megjegyzés sor, ha arra rámegy az Olvasó, akkor kijön egy űrlap, beírhatja a megjegyzését, majd miután jön egy ilyen ellenőrző ablak, hogy milyen krikszkraksz látható itt, felkínálja hogy profillal v névtelenül kerüljön-e fel a megjegyzés, és akkor mindenki nyomhatja a névtelenült is, mert úgy is felmegy

ahogy fenti soraimból kitűnik, nálam hülyébb senki nem lehet IT ügyekben, szóval ez most már gyerekjáték innen

nagyítás és komment

Régi probléma: a képeket a blogon elvileg lehet nagyítani úgy, ha rákattintunk (egyszer v kétszer kb). A másik a kommentelés: a múlt héten úgy állítottam be, hogy elvileg bárki, aki erre jár, kommentelhet, nem kell  regisztráció, ez-az, de nem tudom, működik-e

fotel

Ha már így belejöttem: Pétyáéktól kaptunk egy fotelt, nagyon kényelmes. Azóta viszont folyik a balhé, hogy kié legyen. Jelenleg így lóistállónkban 3 kanapét (2 nappali és 1 éjszakai szállás) és 1 fotelt használnak szörnyikéék

halaktika, Hibraltár, horilla

A címsorban szereplő utolsó tételt nálunk alkotta meg Pétya, tovább bővítve a Pétyizmus lexikont Bugyizmustól Röfftelepig.

 Blogunk látogatottsága drámaian zuhant az utóbbi  hónapban, mert nemcsak az olvasók lusták és vannak kiütve hanem a szerzők is a dögmelegben. Vagy legalábbis fogjuk  erre. Remélem a múlt heti familija Pétya vizit képei feldobnak mindenkit. Mivel most indulnak Oroszországba,  jó utat kívánunk nekik!

A nagy találkozás!

Lizus és Benji a múlt hétvégén szüleik óvó-vigyázó társaságában egy rövid randin vett részt.

A randi után Benji a sárga földig leitta magát egy kis anyatejjel. A kapcsolat alakulásáról további részletek nem ismertek...

További vendégünk volt:



Köszönjük, hogy itt voltatok!

the beginning of a beautiful friendship

Drámai fordulat: a legutóbbi bejegyzés óta a Lucifertől rettegő Fülesből Luciferért rajongó Füles lett, 2 napja föl-alá rohangálnak ugrálnak bujócskáznak, bunyóznak a lakásban, minden találkozáskor orrpuszival köszöntik egymást, sőt, Lucifer már 2szer odabujt Füles mellé aludni!

Mindezt Baradlay Jenő alias Lucifer tündéri személyisége okozza, aki miatt 10 évet fiatalodott az amúgy 2 éves de nyugdíjas tempójú és Berzsenyire és Kölcseyre emlékeztető hipochondriás melankolikus világlátású Füles, akinek azóta fülig ér a szája és térdig a nyelve, lelkesen röhög.

Lucifer rajongója lett még ezenkívül a macskaallergiás Theo is, aki 2 kuplét is költött óda gyanánt Luciferihez.