2012. október 16., kedd

Tour de Lac Velence, 2.

Pákozdot elhagyva Dinnyés felé mentünk lefelé, míg eljutottunk a madárrezervátumhoz


Itt tanyáznak a kócsagok és kanalasgémek, ősszel a vadludak és az egész természetvédelmi terület


A  tó nyugati része nem strandoló hely, hanem egy lápos-nádas terület, azért vannak itt a madarak, illetve fordítva. Én nagyon szeretem ezt a részt.



Nem mentünk be Dinnyésre, hanem Agárd felé vettük az irányt a déli parton (ott elöl a kis bolha = Theo)


 Ez a pákozdi út, amin jöttünk le, visszatekintve


ez meg ami az orrunk előtt van


 Agárd előtt van a nádasban a Sarvajcz-kereszt. Egy a két háború közötti vadászbaleset emlékére állították


és lassan végetér a bringaút és beérünk Agárdra


Behold, Mackóházy, ilyen lájtos az egész!

2012. október 14., vasárnap

Tour de Lac Velence, 1.

Egy szót sem tudok franciául, így gőzöm nincs, jó-e a cím, de roppant szellemes és akkor térjünk is a tárgyra. Theoval múlt pénteken körbebringáztuk a tavat és most jön a beszámoló, különös tekintettel Mackóházy Eduárdra, akit már csak hetek választanak el attól, hogy ő is teljesítse a távot.

Ami egyébként nem egy túlélő túra, körbe a tó 28-32 km, vagyis még egy olyan kocabringás mint én is megcsinálja 2-3 óra alatt, nem kell elkeseredni.

Velencéről indultunk, előbb átmentünk Nyékre, a kertészetbe, hogy Theo megrendelje a japánbirsét, megnézzük a leendő gyümölcsfákat, és hogy általában véve én jó hangulatba kerüljek és folyathassam a nyálam


Aztán vissza Velencére. Az Északi strandnál indul az egy-két éve elkészült bringaút a csalitosban kanyarogva, aztán a Füri Nagyker Motor, Traktor - és Rotakapa szalon mellett, az M7-sel párhuzamosan fordul rá az evezőspályák mentén egy régi aszfaltútra  (autók nem nagyon járnak erre, max. a horgászok)


Itt balra lett volna különben a sukorói kaszinóváros. Megérkeztünk a sukorói csónak-kikötőbe, ahol Theo épp az új bringaút vonalát meg a pihenőhelyeket tanulmányozza


Félelmetes hírű csónakok hevertek elhagyatva vagy kikötve


Itt félúton vagyunk Sukoró és Pákozd között. A kikötő felől balra látszódik a pákozd-sukorói arborétum, annak a kilátója. Itt volt 1848-ban a pákozdi csata


Jobbra pedig Sukoró. A 18. századi református templom, ami nagyon szép belülről, itt volt a pákozdi csata haditanácsa, komolyzenei koncerteket is tartanak benne, és még egy kiemelkedő nevezetesség, hogy mellette van az orvosi rendelő, ahová Cz. jár (már ha valami baja van)


ez pedig a katolikus templom


ez pedig az út mente


Theot mindez hidegen hagyta, akárcsak a roskadozó csipkebogyó-bokrok, de amikor beértünk az arborétumhoz és feltűntek a som- és galagonya-bokrok, ő is álmodozni kezdett


galagonya = pálinka

Az arborétumnál Fehérvár felé kell venni az irányt (a másik lehetőség a Szúnyogsziget felé, ami a tónál egy jó kis étterem+hajókikötő) (hogy tovább bombázzam az olvasókat érdekfeszítő információval: ott volt pl. a családi ballagási vacsorám 200 éve). Itt indul az új bringaút


Pákozd előtt a körforgalomnál lovarda, 101 kiskutyás lóval


Pákozdra beérve Piedone kocsmája az egyik fontos intézmény, ahol épp az ordítja nekem az egyik vendég, hogy Angyalföld a legnagyobb király, amit én most tovább is adok. Innen indulnak a túrák a term.védelmi területre, az ingókövekhez.



A folytatásban a tó nyugati és déli oldalát mutatjuk be.

Jó éjt, gyerekek,
Búcsuzik a Füles mára,
Bújjatok ti is be
hamar a jó puha ágyba

2012. október 12., péntek

munkához ideális


főleg  mikor a 17-18. században kukázok olasz és francia udvari meseírókat kajtatva

azért le a tollas kalpaggal C. B. előtt


2012. október 8., hétfő

Közkívánatra

A blog rendszeres olvasóinak határozott kérését teljesítem azzal, hogy Cziczuról, a blog létrehozójáról is néhány képet közzéteszek. Emiatt a múlt szombaton én is vittem egy fényképezőgépet magammal a babák rózsakertjébe.

Az útnak indulás egy jeles pillanata volt az, amikor Cziczu felkantározta a szűkölő, zavarában maraitozó (ro. 'vicsorog') Fülest. Minden plimbare (ro. 'séta') ugyanis úgy kezdődik, hogy Füles ambivalens viselkedésével egyszerre utal arra, hogy menni is szeretne, meg arra is, hogy nem.



A babák rózsakertjében Cziczu hamar nekilátott a kertészkedésnek. Itt éppen egy flakon vízzel (és az elmaradhatatlan fényképezőgéppel) közelítette meg Öhi felkupacolt rózsáját:


A bejegyzést zárja egy jó hangulatú csoportkép a főszereplőkről:










2012. október 4., csütörtök

A bomlás virágai

Kivirágzott a komposztáló


alighanem egy cukkini maradványai reinkarnálódtak

2012. október 3., szerda

Öhilla baba 7 hónapos

néhány kép vitéz nagybányai Őfőcukiságáról





folyt. köv.

Délután, amikor Öhi felkelt, az ünnepségnek már vége volt, visszamentünk a parkba.

Vittünk egy palack vizet és meglocsoltuk Öhi rózsáját. (Sötétvörös lesz, ha kinyílik)


Itt találkoztunk Füles feltételezhető unokatesójával, a dörzsölt Dani kutyával is


micsoda mellények, micsoda zoknik, micsoda pár!


hazafelé pedig egy elhagyott kertben heverésző, és Füles csörtetésétől felriadt cicával


2012. október 2., kedd

baba, rózsa


A hétvégén volt Öhilla - mint új polgártárs - hivatalos befogadó ünnepsége a helyi közösségbe.

Ilyenkor  ültetnek egy rózsát a szülők itt a parkban mindegyik babának, a nevüket pedig felvésik egy kis réztáblára a park közepén álló gloriett-szerű valamire. Idén kb. 60-an voltunk érintettek.



Volt mindenféle játék






és előzékenyen Luciferre is gondoltak a szervezők


az óvodások pedig műsort adtak


és volt még meseszínház is. Theo pedig elültette a rózsát, de mi ekkor már otthon voltunk, mert Öhillának szunyálnia kellett

folyt. köv.

you might also like this

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...