Theo képei

-ből válogatok, mivel ő bojkottálja a népszerű blogot

Theo jelenti: A szaha tehenek

Jakutiában megint. Idén óriási szerencsém volt, mert találkozhattam igazi szaha tehenekkel. Ez a fajta a turáni-mongol marhafajták közül az utolsó tenyésztett. Mivel nagyon sokáig tökéletes izolációban éltek a többi tehénfajtától, egészen egyedi a genetikai állományuk és a kinézetük

A szaha tehenek kicsik. 110 cm magasak ( a bika lehet akár 130 cm is) és nagyon kevés tejet adnak (átlagban 1000 litert évente). Mivel a téli fejési időszakot a szahák rendszerint kihagyják, a normális éves mennyiség 6-700 liter. A tej zsír- és proteintartalma ugyanakkor a legmagasabb a mai marhafajták közül.

A képen egy jól megtermett bika.

Most kb. 1000 ilyen szarvasmarha van Jakutiában, ami nagy eredmény, hiszen a szovjet időszakban arra törekedtek a szovhozok, hogy a magasabb tejhozamú Simmentaler fajtával helyettesítsék.

Az istállóban 62 marha volt - állami tulajdonban.  Cél a marhák számának a növelése. 

Szaha gyerekjátékok 1973-ból

Mint gyakorló szülőnek, égnek áll a látványától is a hajam, de szerintem nagyon érdekes.

Khorsun

Miután hazaértem, az egyik első dolgunk az volt itthon, hogy megnézzük a kinti képeket. Ekkor kaptam meg az első fejmosásomat. Ugyanis nem írtam blogbejegyzést Khorsunról.

Khorsun egy héthónapos kiscsikó Kebeeji megyében, Tyajában. És nagyon cuki.

A kedvenc mélázóhelye a traktor és a budi között volt. Itt aludt éjszaka. Jakutiában ugyanis minden ló a szabadban éjszakázik.

Khorsun nagyon szereti az embereket és a cukrot

Így, ha valaki megjelent az udvaron, rögtön odasündörgött, hogy kaphat-e valamit

Rendszerint kapott is, mert ki tudna ellenállni egy ilyen cuki pofának:

Bizony, ő cuki! A neve pedig azt jelenti: bátor. Remélem nagy és egészséges paci lesz majd belőle!

Kádár János azt izente...

Közép-Jakutiában áll egy templom a falu közepén. A templom egy helyi ács vezetésével épült 1906-ban. A szovjet időszakban volt itt kórház és iskola is,

ma a helyi múzeum kiállítótereként működik. Január 4-én 

itt volt a faluról írott doktori bemutatója. A bemutatót Orto kyys Oproos szervezte, nyitotta meg, és Ystapaan Köstöküünöbis vezette le:

Szerintem nem zajlott le olyan nagyon vészesen az esemény, mert a bemutatást vita, beszélgetés követte

A múzeumban őrzik a megye egyik legszebb (ezüstözött) női nyergét

és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek (Honecker, Gomulka, Kádár János, Csau) ajándékait és személyes jókívánságait külön vitrinben tárolják.

Ez itt Kádár János ajándéka, egy faragott, betyár (vagy kanász) jelenetet ábrázoló kis fadoboz.

Ökológia

A néprajzi gyűjtéshez nem tartozik hozzá közvetlenül a természetvédelem, de vannak olyan esetek, amikor az ember elgondolkodik azon, hogy miért nem.

Nálam a KROTON 4-gyel való találkozás hozta meg azt az érzést, hogy lenne, lehetne mit tenni.

Íme a KROTON 4 helye:

 Ez természetesen még nem mond semmit, ahogy a KROTON 4-hez vezető "út" sem teszi feltűnővé a helyet:

A tábla, amely szigorú figyelmeztetést tartalmaz, szinte olvashatatlan:

Csak a környéken szétdobált hatalmas fémcsövek árulkodnak arról, hogy itt, a semmi közepén történt valami,

egy atombombát robbantottak fel 1978-ban

kárászok és kutyák

A kárász lehalászása

három hálóból negyven kiló hal

majd Füles rokonai megjelennek a nyereségrészesedésért

persze Fülcsike (akárcsak én) már rég odafagyott volna az ajtófélfához

Kesha bácsi illetve a popsztárok

Mindkét kép a kedvencem

és még az indexen is

 a jakut hidegről olvashat a nép ma reggel

Ahol 100 fokos hőingadozás is volt már

• Index

2013. 01. 23 01:06:00 | 

A jakutföldi Ojmjakonban egyszer mínusz 72,2 fokot mértek, de volt már 100 fokos hőingadozás is. A mobiltelefonok nem működnek, egy temetés előtt pedig három napig tart egy sírgödör megásása. A talaj állandóan be van fagyva, a helyiek mégsem szenvednek rosszultápláltságtól.

Címkék

oroszország, hideg, jég, falu

Oroszországban, az Ingyigirka folyó mentén, a Tomtor helységtől 30 kilométerre északnyugatra található az ötszázfős Ojmjakon, a világ leghidegebb falva. 1926. január 26-án ebben a jakutföldi faluban mínusz 72,2 °C-t mértek, és ilyen alacsony hőmérsékletet lakott területen azóta sem tapasztaltak. Ugyan az eredmény vitatható, mert nem közvetlenül mérték, hanem extrapolációval számították ki, mégis a Föld hidegpólusának is nevezik Ojmjakont. Ezt a települést mutatta be a Daily Mail.

Ojmjakon 750 méterrel van a tengerszint felett, ezért egy nap hossza december három, nyáron pedig 21 óra is lehet. Az évi hőingás a legszélsőségesebb esetben elérte a 100 fokot: 1989. júliusban 32,6 fokos hőmérsékletet, 1973. januárján pedig mínusz 65,4 fokot mértek.

 

Ojmjakon

A település neve ironikus: jakut nyelven „nem fagyott vizet” jelent, mivel egy természetes melegvízforrás van a közelben. Régebben ennél álltak meg a közelben rénszarvasra leső vadászok, de később a szovjet vezetés – mivel úgy gondolta, hogy a nomád népek kulturálisan is elmaradottak, illetve nehezebben ellenőrizhetők – állandó településsé tette a helyet.

Szinte semmi sem nő ki az állandóan fagyott talajból, ezért a helyiek étrendje gyakorlatilag a rénszarvas- és lóhúsra korlátozódik. Ennek ellenére nem jellemző ott a rosszultápláltság, az orvosok szerint azért, mert az állataik teje rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. Egyetlen helyi bolt elégíti ki a lakók legalapvetőbb szükségleteit. A legtöbben rénszarvastartásból, vadászatból vagy lékhorgászatból élnek.

Nagyobb térképre váltás

Ojmjakonban egy temetés előtt a sír kiásása három napig is eltarthat, mert a befagyott talajt az ásás előtt forró szénnel kell felolvasztani. A legtöbb háztartásban még mindig fával és szénnel fűtenek, és híján vannak a modern technológiának. A helyiek közül azok, akiknek van autójuk, egész nap járatják a motort, mert attól félnek, hogyha leállítanák, többé nem tudnák beindítani.

Mindennek ellenére a helyiek hozzászoktak a rossz időhöz, az egyetlen itteni iskolában például csak akkor szünetel az oktatás, ha a hőmérséklet mínusz 52 fok alá esik. A szörnyű telek ellenére a nyár egész kellemes tud lenni, júniustól augusztusig nem ritkán 30 fokra is melegedhet a levegő.

pacsálás

folyt.

"A fürdésről, tisztálkodásról. Az 90%-ban a kézmosásban merül ki. Van egy umiválnyik nevű szerkezet minden háztartásban Ez egy kis
edényszerűség, aminek az alján lyuk van, és onnan folyik ki a víz, ha a benne lévő és a lyukat eldugaszoló pálcát felnyomják. Alatta egy mosogató tál, az alatt pedig egy vödör, amit cserélnek, ha megtelik koszos vízzel. Reggelente ennél mosakszik mindenki. Azaz megmossa a kezét, meg az arcát. Én is ezt teszem, mert mást nem is lehet. Ez az umiválnyik ugyanis a konyhában-étkezőben van. És hát amikor te fürödnél reggel mondjuk, akkor mindenki ott ül. Meg hát igazság szerint hely sincsen arra, hogy pancsoljál, meg hát miben is. A mosogatóba nem állhatsz bele. Fogmosás az a fiataloknál minden nap van. De csak este. Az idősek egyáltalán nem mosnak fogat. Ennek ellenére nagyon érdekes, hogy minden umiválniyknál van egy rész, ahol a fogkefék állnak egy pohárban. Nos, ebben a pohárban legkevesebb 10-15 fogkefe szokott lenni. Úgy, hogy szerintem csak hármat használnak. Hogy mit csinálnak velük, nem tudom, ahogy azt sem, hogy kié."

kaja

Theo jelenti:

"Ma reggel pl. nagyon finom reggeli volt. Házi készítésű joghurtot kevert össze friss tejhabbal és bele tőzegáfonyát tett ízesítésképpen a gazdasszony. Ebben a családban pl. naponta 5-ször van kaja. Először reggel 6-kor. Ilyenkor megy ki az apuka az istállóba, utána reggel 9-kor (ilyenkor jön vissza átfagyva). Az ő porciója ilyenkor a tegnap esti vacsi maradéka megmikrózva. Majd utána 12 óra fele ebéd (ez mindig meleg). Vagy hal, vagy valamilyen hús. Általában leves formájában. Utána a következő kaja du négykor van, amikor az apuka megint bejön az istállóból. Ez a kaja is meleg. És végül este 6-7 fele egy vacsora, amire külön kaját főz az anyuka. Hát tényleg olyan tömősek ezek a friss kaják, hogy nem nagyon tud az ember enni túl sokat belőle. Ma például reggelire
ettem két nagy tányért a házi joghurtból és utána úgy éreztem magamat, mint egy felfújt duda. Kényszerből még ettem egy céklás kaviáros kenyeret, de azt tényleg csak azért, mert különben aggódni kezdenek, hogy beteg vagyok. A joghurt itt ugyanis egyáltalán nem számit ételnek. Az csak úgy van, megisszák."

trojka

és ezen menekül Baradlay Ödön a farkasok elől

a pézsmapockokrul

Mint hű és szorgos Eckermann adom közre a mester gondolatait az 
olvasóközönséget lázban tartó kérdésekről:



"ÉS akkor egy kicsit a pézsmapockokról. Hát ők olyasmik mint a vízipatkányok, majd otthon el kell olvasnom, hogy pontosan hogy is nevezik őket. A pézsmapocok a wiki fordítása. Nagyon érdekes állat. Az egyik érdekessége éppen az, hogy nem őshonos. A második világháború után terjesztették el Jakutiában, és éppen ezért nincsen olyan hagyományos vadászati mód, amit alkalmazni tudnának. Évtizedekig kísérleteztek, hogy milyen vadászat lenne jó, és kábé húsz éve szilárdult meg egy spéci, átalakított varsával történő vadászat. A haszonvétel a bundája. A bundája nagyon meleg, és ami ennél is fontosabb – mivel a víz alatt él – nagyon tartós. Egy mókus vagy rókaprém igazából csak egy olyan 6-7 évig szép. Ez pedig akár 20 évig is ugyanolyan jó állapotban marad, mint új korában.  Egy pézsmapocok bundája kb 800-1200 forint és vannak olyanok, akik egy szezonban elejtenek kábé 200-at.  A pockokat szerződés szerint a Sakhabult nevű prémbegyűjtő cégnél kéne leadni, és velük kell szerződésben lenni ahhoz, hogy joga legyen a vadásznak egy-egy tavon vadászni."

folyt.

Theo a Mama kötötte szupermeleg mellényben!

Theo a jégen

éppen léket vág a tavon (fényes nappal)

bár nekem kicsit gyanús, hogy rövid a polgártárs lába.

A holnapi program: pézsmapocok-vadászat varsával

i ták dálse

jakutszki képek a ködből

amikor Theonak odafagy a keze az objektívsapkához (is)

életjel

Íme Theo már kint, vagyis Jakutszkban

illetve, most hogy megy vidékre, terepre, íme a piacon vett vadiúj és extrameleg csizmája: kívül lószőr, belül kutyaszőr (de ezt Füles előtt titkolni kell)

eddig ennyi kép jött át, szóval nem spórolok velük

Szibir

A német lomisoktól szerzett tálalónk felső része így néz ki most szemből:

rajta a sok karácsonyi képeslap, amit kaptunk, köszönjük!

és így néz ki oldalról:

Rajta lóg a szabócenti, amin vágom a centiket, míg Theo landol újra Mo-n. 50 nap, az 7 hét meg egy nap, amíg távol lesz/van télvíz idején a kies Szibériában. Egész pontosan Jakutiában. Addig Fülivel, Luciferrel és Öhivel tartjuk itthon a frontot.

Már tegnap hajnalban meg is érkezett Jakutszkba, ahol most kb. mínusz negyven fok van. Egy koleszban lakik, internete ugyan nincs, de sms-t tud írni, de állítólag majd lesz internet is a szobájában, csak a bácsi jan. közepéig szabira ment, aki ezt intézi. Na de úgyis vidéken lesz nagyrészt, úgyhogy kb. majdnem mindegy is. Addig meg bekéredzkedik ismerősök gépeire és csapolja az internet csatlakozást.

Most pedig egy rövid összefoglalót adok Jakutiáról bevezetésként kedves Olvasóinknak. Bár Theonak szent meggyőződése, hogy mindenki tisztában van a Jakutiára vonatkozó alapadatokkal, én ezt - magamból kiindulva - erősen kétlem, és már többször próbáltam szembesíteni azzal, hogy a Jakutia földrajza és nemzetgazdasága tétel nem szerepel a magyar állampolgárok érettségi feladatai között.

Most TOTÁL FEJBŐL, mint Theo műveinek fő olvasója és ostorozója, fogom osztani az észt. Egyrészt remélem, hogy Theot annyira provokálja mindez, hogy majd ő is bejelentkezik valahonnan, hogy kijavítsa, másrészt kedves Olvasóinkban is növesztem a szolidaritás érzését. Még előrebocsátom, hogy olyan embert, aki annyira BUTA lenne a földrajzhoz mint én, nagyon ritkán lehet találni, nekem egy specifikus agykárosodás miatt egyszerűen az égtájak, térkép, tájékozódás stb. olyanok mint Bonobónak a betonkeverő. Nem mutatható ki köztük kapcsolat.

E sok felvezető után,

 let me present

The Basics of Yakutia --- compiled by a Brilliant Mind of the Carpathian Basin = Cziczu

Jakutia Oroszország része, egy köztársaság észak-kelet Szibériában. Területe kb akkora, mint Indiáé, lakossága meg egy, max. 2 milka. Vagyis gyér a népsűrűség, könnyű belátni! Főváros Jakutszk. Itt a képek alapján arra emlékszem, hogy: nagy terek, szobrok;  park nincs, lakótelepek és a gáz- vagy vízvezetékek vastag csövekben a föld felett kanyarognak egy emeletnyi magasságban. Vannak megsüllyedt orosz jellegű faházak is. A csövek és a süllyedés oka ugyanaz: a permafroszt talaj, vagyis hogy állandóan fagyott a talaj. Ezért nincs itt vasút pl. (mert amikor meg jön a felmelegedés a felső réteg bevizesedik és ö izé, lesüllyed.) asszem a házakat is a városokban cölöp alapra építik. (?)

A havazás indul kb. szeptember végén, ha jól emlékszem, a tavasz meg májusban kezdődik. Itt van a Föld Bolygó leghidegebb (lakott?) pontja is, Ojmjakon, ahol mínusz 70 is szokott lenni. De most pl. nem esik a hó, mert ilyen hidegben már nem esik. A tél jót tesz a közlekedésnek, mert befagynak a folyók, még az iszonyat széles Léna is, annyira, hogy a hátukon mennek a teherautók ilyenkor, amire rá is szorulnak, lévén, hogy amúgy közutak csak szórványosan vannak, azokban is kráterek, illetve a nyári időszakban sár és mocsár, ezért hosszabb útra csak konvojban mennek a kocsik. Távolsági buszközlekedés nincs, úgyhogy társas autókra állnak össze az utazni vágyók, ez komoly szervezést igényel, Még van repzi is az országon belül, de az talán drága. Jakutszkról még annyit, hogy van uszodája és a felső középosztály látogatja, drága. A lakásokban-házakban mindenhol nagyon meleg van, máskülönben nem lehet kibírni a kinti hideget, mármint nem tudna felmelegedni a test. Így Theo is most feltehetően egy szál rövidgatyában és 26 fokban alkot kollégiumi szobájában. Utcán értelemszerűen nem esznek, bár a lazábbak egy-egy melegfront idején minusz 20-nál már kigombolják a kabátot és szívják a cigit.

Jakutia népessége: a török eredetű  jakutok, önelnevezésükkel: szahák, meg az evenkik, meg nyilván az oroszok (ők a városokban), meg még sok mindenki.

Jakutia természeti kincsekben igen gazdag..... (ez olyan, mint hogy Vörösmarty Mihály nagy költő volt), én persze csak azt jegyeztem meg ezekből, hogy a világ gyémánttermelésének itt van az egyik fő központja. Erről most más nem jut eszembe. Túlságosan leköt a kép, ahogy délutánonként térdig lógó gyémánt fülönfüggőkben tolom majd a babakocsit Velencefürdő kihalt utcáin, Füles társaságában. Neki az egyik szemfogán lesz egy gyémántos implantátum.

Mezőgazdaság. Közép-Jakutiában, ahol Theo telel, elsősorban szarvasmarha-tartás, méghozzá tejhaszonvétellel. Ja jám! Nem ám rénszarvas, amire mindenki elsőnek gondol! Az is van, csak feljebb. A marhák ellátásához kellenek a kaszálók, már nem emlékszem hány mázsa füvet kell lekaszálni tehenenként. A mezőgazdaság ezért az erdők övezte kaszálókra épül, méghozzá olyan hatalmas kaszálókra, amelyek közepén tó van. Ez a tó/tej/fű-kultusz jellemző a jakutokra, mert ők pl. halak terén is előnyben részesítik a tavi-iszapos halakat a tengeri-folyamiakhoz képest. Erről jut eszembe, hogy az Oroszországot átszövő gomba-láz itt viszont nem jellemző, mert nem eszik meg a gombát.

 A nagy októberi szoc. forr. idejéig alapvetően szétszórt megtelepülés volt jellemző (a pár várost leszámítva), később jött a centralizáció és a letelepedés (falvasítás). Nagy termelőszövetkezetek jöttek létre a szarvasmarhatenyésztésre alapozva. Itt brutális eredmények születtek, majd Theo megírja hány hektoliter tejet adott az a neves tehén, akinek tenyésztője Lenin-rendet kapott ezért. Illetve itt kilóban számolják a tejet, ha jól emlékszem azért, mert úgyis fagyott, úgyhogy kockában tárolják.

Vadászat: a jakutok nem erdei emberek, de vadászni szeretnek, a Theo járta környéken elsősorban kacsára puffogtatnak (ha van a kacsavonulás). Viszont halászni halásznak, a kedvenc hal a kárász (legalábbis Theo szerint). Fűszereket nem nagyon használnak. Szokásos gyümölcsök nem érnek be, mert csak 4 hónapjuk van mindenre.

Falvak: boronaházak, külön fürdőház (szauna), iskola, fűtőház, klub, bolt, postahivatal, önkormányzat. Társasélet európai szemmel szokásos színterei (kocsma, presszó, park, játszótér) nincsenek. Kutyák vannak,  szanaszét, ők kint laknak a hidegben. A macskák nem bírják ezt a hideget. Egyet Theo meg is mentett.

Most ezzel be is fejezem, hosszú is lett, meg ennek megírásával kb. ki is merítettem a napi szabadidő-keretemet