erdőben

Jaki egyik első kirándulása ősszel a nadapi erdőbe(n).

Itt még nem teljesen értette, miről van szó, azóta viszont belejött a dologba.

A leglelkesebb erdőjáró: Füles. Róla ilyenkor tkpen nem is lehet képet készíteni, mert akciózik. Nem is zaklatom, iszonyú meló lehet azt az ezer meg ezer szétszórt névjegykártyát mind végigolvasni (Sziasztok, én a Borz vagyok - Takaroggyá, én meg a Vaddisznó - Helló, itt jön a Róka -- stb), és gondosan elhelyezni a maga könyvjelzőit.

Néha azért persze előtör belőlünk a szadista, pl. mikor borzvárat találunk vagy kitépett vaddisznószőr-csomókat - erre felhívjuk Doddyka figyelmét, ám ő, extra konfliktuskerülő (félénk, vagyishogy gyáva) természetének megfelelően ilyenkor elnéz jobbra, majd balra, és általában minden módon kifejezi, hogy fogalma nincs mi a francról van szó, ő nem tud semmi ilyesmiről, viszlát,  és eloldalog.

Nagy Erdőjáró még Öhi, aki a nyáron még spéci erdőismereti táborban is volt Pázmándon a vadvédelmi központban egy hétig, így most ő mondja nekünk, melyik a nemtudommilyen növény amihez nem szabad hozzáérni. Szoktam vinni pedig növényhatározót. (Az az igazság, hogy én is imádok erdőbe járni -- szerintem totál megnyugtató. A sok baromság ami miatt pörgetem magam, eltűnik és csak baromság marad.)

műtét után

Doddykának ki kellett húzni az egyik agyarát, mert eltályogosodott. Aztán mikor hazajött, el kellett barikádozni, hogy a gyerekek ne vessék rá magukat, de a foteljába nem lehetett feltenni, mert még kába volt, szóval így horpasztott. (De azóta jól van a kutyahölgy, most is itt horkol mellettem diszkréten.)

Elsötétítés

Bemegyek a nappaliba, ez a látvány fogad:

Én: Öhi, ez meg mi?

Öhi (aggodalmas képpel, suttogva): Pszt! Füles elaludt. Besötétítettem neki.

a hátsó ülésen

Öhi 4 éves koráig nem volt autónk, szóval ahová nem tudtunk elgyalogolni, oda biciklivel mentünk vagy vonattal. Füles a vonatot utálja, retteg tőle (ami érthető, előéletét tekintve), szóval egy idő után nem forszíroztuk, a bringára meg nem tudtuk felkötni a gyerekülés mellé, úgyhogy bár sokat sétáltunk vele, de csak addig jutott, amíg mi el tudtunk vele gyalogolni, mondjuk a tópartig vagy a határba ki. Autóban meg leginkább csak akkor volt, ha állatorvoshoz kellett vinni. Szóval mikor lett autó, akkor  eleinte eléggé gyanakodva ült bele. De aztán mikor egy idő után rájött, hogy ha beültetjük, az azt jelenti, hogy megyünk a giga élményparkba az ERDŐbe, vagy egyéb izgi helyre, valami susnyásba ami tele van mindenféle izgalmas szagokkal, na azóta lelkes autózó. Ha megyünk a kocsihoz és ő is fel van kantározva, már alig várja, hogy kinyissák az ajtót, pattan is be elsőként, délcegen  trónol a gyerekülés kellős közepén széles vigyorral, amitől persze a két gyerek transzba esik. Itt is csak azért vág megszeppent pofát, mert Öhi agyondédelgette már a csodálatos Kutyahölgyet.

kanapé halászat

megszokott életkép.
de vajon mért hasalnak lelkesen a kandúrok a szőnyegen?

miatta:

falusi életkép

indul a banda a boltba

Boldog Fülinapot!

Ma 3 éve találkoztunk Doddyval! Már folynak a szülinapi ünnepségek: extra kaja, extra séta...  sajnos a napozás ma kilőve, 

cserébe a Pétya-fotelben horpaszt itt mellettem

Öhi is így köszöntötte ma: "Boldog szülinapot! Bravo fetiţă!" 

Kismaki egyébként is  annyira elmélyült  a román nyelvben, hogy ha sétálni akar menni, de nem mehet (mert pl. esik az eső), 
akkor így sír és követel elkeseredetten: "séta, séta, séta, plimbajeeeeee!!!"

La mulţi ani, Doddy!

süntámadás

Egyik éjszaka hallottam, hogy Fülcsi felháborodottan és megszeppenve (és alapvetően tanácstalanul) morog a kertben, lemásztam, előkotortam az elemlámpát és megpróbáltam megtalálni, mi történhetett. A fújtató-morgó sünök a ház előtt a járdánál balhéztak, és ez kiverte Doddingernél a biztosítékot

Füles sétál

Nem is tudom, írtam-e arról, hogy Fülcsi mekkora karriert futott be itt  mióta együtt megyünk sétálni.
Kezd akkora sztár lenni, hogy szerintem már nem kell sokat aludni és a falu címerében



a hal vagy a sirály helyett Füles pofája fog virítani.

Itt most a celebet látjuk, egy séta után, amikor is egy kuvasz csatangolt az utcában, akinek már a látványától is majdnem visítva szörnyet halt a rettentően bátor Fülcsinger Doddinger, így Theo egy darabig jobb kézzel tolta a babakocsit, bal hóna alatt pedig Fülcsikét cipelte, de aztán elfáradt és egyszerűen berakta Öhihez. Így együtt utaztak, és Öhinek persze nagyon tetszett a dolog.

Itt van Isaura:

és itt már a  vezénylő tábornok fürkészi az utcát ordításra készen (a kerítés mögül)

V-V-V

vagyis: Vasziljev Varga Vizit - ezt rejti a rövidítés a szellemes címben

Annácska felemelte Öhit, Theo erre demonstráció gyanánt Pétyát emelgette, ami nagy siker volt

Iván és Antos is megszakították fára mászásukat

Utána pedig Annácskát kellett felemelni - és ez is elég nagy sikert aratott

Miután Pétyáék  elmentek, Theo ücsörgött még egy kicsit a kutyájával

és  a lányával

folyt.

A bringázás után a vonatozás következett, mert Öhinek nagyon tetszik a vonat, de még nem ült rajta, pedig a jövőben nyilván sokszor fog, szóval tréningezés. Fülest is vittük, ő meg a Dacia vagy Corona Expressz WC-jében tett túlélőverseny óta nem. Szerény elképzelésünk az volt, hogy a MÁV segedelmével Agárdig megyünk először így bevezetésként, az 6 km, csak sikerül. Egész meghatódtam, amikor az állomáson az 1perc késéssel érkező pesti vonatot többször is "Késett személyvonat érkezik.." kezdetű felkonferálással  jelentették be a hangosbemondón (ez már az EU!), de a peronon ácsorgó lány kedvesen megosztotta velünk az infot, hogy valójában ez az egy órával azelőtti vonat, így most éppen 61 percet késik  47 km-en. Ráadásul  nem egy szép piros halk csodavonat, hanem egy ótvar kék talicska (szerintem, Theo szerint viszont "klassische") vonszolta be magát a tavaly befejeződött, százmilliárdos pályafelújítás vonalán. A babakocsit alig lehetett feltuszkolni rá, a vagonba pedig egyáltalán be sem fért, mert keskeny az ajtónyílás (illetve a babakocsi túl széles nyilván). Bent döglesztő meleg, az  ablakok olyan mocskosak voltak, hogy elég nehéz volt bármit látni, ráadásul a zajtól Fülesnek előjöttek emlékei és elkezdett remegni, mint a nyárfalevél, miskolci kocsonya, vagy bármi. Öhi laza volt, szóval szegény Fülcsivel kellett inkább foglalkozni.  Így Theo ölében Öhi, az enyémben Füles ücsörgött.

Na megérkeztünk Agárdra, ki a partra. Ott voltak a 75 éves deltás nyugdíjasok és a bikinis nénik, akik napfürdőztek strandlepedőiken  - illetve a deltásabbak a 19 fokos vízben úsztak is. És nekik volt igazuk! Én is így fogok csinálni majd ha odaérek! Egyszer Maczkóházy megkérdezte tőlem, mi a boldogság, és az egyik definícióm szerint az úszás a tóban- majd döglés a fűben egy jó kis krimi és 3 kakaós palacsinta társaságában míg a hátad süti a nap, mindenképpen annak tekinthető.  Pont kirakodóban voltak a vidámparkos-céllövöldés vándorkaravánok, Öhi odarohant megnézni a nagy autók óriási kerekét, de aztán meglátta a vizet, és továbbkacsázott.

A lelkesedés és a pacsálás oly mértékű volt, hogy le kellett szedni róla a nadrágot, így feltárultak Öhi legendás sonkái

róluk van szó:

Fülcsit a vonatos trauma (és egy Dezső nevű, olimpiai bajnok atléta küllemű vizslával való találkozás) után egy kis szimatolgatás és rohangálás kissé helyrehozta - de azért a víz utálata tart

Aztán elballagtunk a vonathoz, de az a másik irányból is, how surprising,  késett. Öhinek meg közeledett a szent szunyaideje, és kb. 30 fok volt, úgyhogy végül Apu jött el értünk. Addig is Öhi belevetette magát még az új agárdi szökőkútba és felült a pléhszarvasra is.

Hát ilyen kalandjaink vannak.
Most már 200 évre elegendőt írtam, úgyhogy visszavonulok mielőtt teljesen lefárasztom kedves olvasóinkat.

barátság

Öhi megpillantja Fülest, már nagy az öröm

aztán

vagy közös merengés

hát ez a barátság.

Ezenkívül Öhi kérésre tudja utánozni (magától sajátította el):
- Füles morgását
- Füles köhögését
- Füles lihegését
és ma megpróbálkozott a vauvau-val is

az első hóember

Íme, Öhi első hóembere, amit ügybuzgó szülei - attól félve, hogy jön az olvadás - éjszaka 10-kor építettek Füles segédletével.

Nagyon izgultunk, mit szól majd Öhi reggel, amikor kitotyog az ebédlőbe, pl. elsírja-e magát, ha meglátja Quasimodót. Öhi valóban lefékezett a teraszajtó előtt, és elég hosszasan tanulmányozta Zombit, majd kétkedve felvonta az egyik szemöldökét, sarkon fordult és tovább üldözte a Csettegő Bohócot.

nálunk egész télen nem volt akkora hó, mint most

március 15.

Éljen Petőfi Sándor!

Tavaly ekkor vittük Öhit először sétálni, ma meg  be voltunk falazva, akárcsak az ország 80%-a, a maradék meg az úton vesztegeltek szegények

Füles is csak 2 percre kéredzkedett ki; Öhi vágyakozva nézte, már 2 napja nem tud kimenni a szélvihar miatt

Sándornak és az utókornak pedig a mai március 15-ről még ezt a két hírt tennénk félre, okulásul

Maczkóházy látogatása

Maci eljött 3 napra, hogy segítsen meg tudjunk beszélgetni

Volt pl. közös olvasás

Theo mama  híres kuglófjának legyártása

szánkózás

de a havas sétákat a legjobban Fülcsinger Doddinger élvezte persze:

Ezt a lelkesedést ki is nagyítom:

szóval nagyon jó volt

Egy nap a cserépkályha mellett

Most, hogy itt vannak a fagyok, a cserépkályha is be lett durrantva. Dél körül már jó meleget ad, úgyhogy Füles átmászik mellé a kosarából, Lucifer pedig lejön az emeletről.

Fülesnek van egy fekvőhelye közvetlenül a cserépkályha mellett is, de tegnap, amikor kikéredzkedett üvölteni, Lucifer egyszerűen elfoglalta. Amikor visszajött, Fülcsi nagyon megdöbbent és egy darabig ide-oda totyogott a kályha körül, majd bánatosan leült és vádlón meredt rám

Lucifer nem értette, mi ez a felhajtás

Ez volt Füles véleménye a dologról:

Luciferé meg ez:

 illetve egy órával később:

Azért este, mikor Luci kiment zúzni, Füles visszakeveredhetett a kályha mellé, de azzal a pillantással jutalmazott, aminek láttán - ha egy plakáton lenne - mindenki ész nélkül rohanna zsebeit kiforgatva adakozni valami karitatív célra

aztán bejön és folytatja

de a kint feledett pléd másnak is tetszik