rág a csiga

Emlékszem az első alkalomra, midőn Jakabbal találkoztam. Tatán mászkáltunk tavasszal  kb. 15 éve és az úton volt egy marha nagy hernyó. Nagyon szép volt különben, zöld  pöttyös. A társaság körbeállta, én leguggoltam és alaposan megnéztem. Majd feltettem a biológia 5-ös érettségi kérdést: "És ebből most akkor--- ebből most tényleg lepke lesz? vagy mi?" "Nem - válaszolta Jay bácsi jóindulatúan -, kőszáli sas". Majd továbbment.

Ezen emlékkép merült fel bennem, amikor Theo elmondta, hogy Jakab elmondta, hogy tulajdonképpen ő szereti nézegetni néhanapján a Füles házát, de megjegyezné, hogy míg általában az is dokumentálva van benne, ha egy csiga átmegy a kerten, pláne ha megrág egy levelet, arról, hogy a házat szétverték az elmúlt 1 hónapban, szó sem esik, vagy pl. hogy mi lett a végeredmény.

És ez jogos! Már Mackóházy Edu is felrótta. De még csak július közepén tartok retrospektív naplómban. Ez pedig szeptember-októberben történt. De a ház olyan lett, mint volt (1985-ben): kőzetgyapot (illetve ahogy az itteni agg kőműves bácsi nevezte legendássá vált kifejezésével: tőzeggyapot) szigetelés után fehér falak és szürke lábazat. Illetve ami akkor sötétbarnára volt festve, az most világosszürke lett. Amit - régen a kastélyépítészetben, legalábbis ezt olvastam - galambszín-nek hívtak. Ez, mivel nemcsak Papi, hanem Kukkel kőmívesmester is postagalambász, egyértelműen pozitív fogadtatásra lelt.

a WC-ablak

Groff Sygetthy ösztönzésére számolok be arról, milyen iparművészeti értékkel bővült vidéki kecónk. A házon kb. a WC-ablak az egyetlen ablak, amit nem kellett eddig még lecserélni. Ezt az antik darabot festettem be még ősszel, hetekig tartó  tipródás után.

A budiablak  olyan volumenű munkának ígérkezett, ami az oeuvre-ben eddig példátlan volt, ráadásul ha elszúrom, nem dughatom el valahová  mint a csetreszeket, hanem évekig, sőt, az is lehet, hogy évtizedekig !! keseríti meg szemlélőinek életét

Előbb egy nagy madarat szerettem volna festeni, de rájöttem, hogy nem bírom kitölteni vele a felületet, akárhogy is csicsázom, pedig egy üvegképnél az a lényeg. Így többszereplős kompozíciót választottam. Aki  képes és felismeri, hogy egyáltalán, kiket ábrázol a munka, egy kiló epret kap ajándékba.

Tehát így néz ki ízlés, tehetség, technika  és művészi látomás  találkozása:

Kiemelném a műalkotás dinamikus jellegét. Ha Öhi jó korán ébreszt fel bennünket, és éppen úgy süt a nap, akkor, mivel az ablak  keletre néz, a szerencsés látogatót az üvegkép megkettőződése fogadja:

Nem szeretném azt írni, hogy: ez a mi katedrálisunk, mert túl  olcsó pojén lenne, de sajnos hogy ez jutott eszembe.

művelt nép

A  héten könyvhét volt – elkezdtem egy év után áthordani a könyveimet anyuéktól, ugyanis eddig még leginkább csak Theo könyvei terpeszkedtek mindenhol. Kemény profiltisztítást tartottam a nappaliban, ahová elvileg csak szépirodalom - kertészet - kutya/macska/madár és sakk témakörben kerülhetnénk könyvek, de mivel nincs elég hely, ezért a filozófia a könyvszekrény tetejére lett száműzve és maradhatott. A szakirodalom megy fel az emeletre.

Óriás dobozban gyűjtöm a selejtezendő könyveket; Theo minden egyes darabot (amit anno 32 forintért vett - kihagyhatatlan! - valamelyik aluljáróban) foggal-körömmel véd. Ebben most Öhi az ütőkártyája: "jaj, ne, a Tájékozódási terepfutás kiskönyvtára? azt ne rakd ki!!  mi lesz, ha Öhi tájékozódási terepfutó akar lenni? vagy az abház irodalom kistükréből akar a 6. b osztályban majd a Művelt nép szakkörre felkészülni? vagy az ókortan chrestomathia hiánycikk lesz ?" (2031 körül, mire Öhi egyetemista lesz - már ha nem akar műbútorasztalos vagy girosz-sütő lenni inkább). Pilinszky összes versei  öt különböző kiadásban -- "és hogyha Öhinek majd arra lesz szüksége, hogy az egyes P.-kiadásokat hasonlítsa össze filológiai szempontból?"  Én már csak lesújtóan nézek, és lendületesen dobálok a dobozba. (Pártatlan szigorom kiterjed a saját könyveimre is. Hörr.)

Válasz víziómban pedig azt az Öhit láttattam Theonak, aki, miután feldobtuk a talpunk, hetekig rója  megpakolt nejlonszatyrokkal az antikváriumokat, vagy egyszerűen rendel egy kamiont és lapáttal dobálják fel rá a cuccot. Próbálom Theot felvidítani és motiválni, miszerint ha valaha elpasszoljuk ezeket a könyveket, az árából vehet egy rózsaszín szalagokkal és trombitákkal ékesített biciklit Öhinek, vagy elutazhatunk Zalakarosra vagy valami hasonló menő helyre egy hétvégére.

A profiltisztítással mélyen egyetért Lucifer is. Ő mostanában érzékeny hangulatában van, szeretetrohamai vannak, a ház körül sertepertél,az ajtó előtt a lábtörlőn fekszik összegömbölyödve, mint egy kutya --- valószínűleg egy nagy kandúr jól elverhette valamelyik éjszaka. Két napja is bánatosan és nyugtalanul járkált fel-alá a lakásban egész délelőtt, mert egyszerűen nem és nem talált magának megfelelő alvóhelyet, ahol relaxálni tudna. De végül sikerült, hálisten.

fejlemények

Még a macsek kérdésre visszatérünk, most csak a beszámoló jön, hogy milyen haladást értünk el, hogy részvényeseink lássák, töretlen a fejlődés, dinamikus a lendület.

Theo összerakta a kis kanapét ami azért fontos, mert valakinek megváltoztatta az életét, hiszen Fülest azóta csak akkor lehet levakarni róla, ha 1. kajál, 2. ugatásra érdemes lény megy az utcán, 3.kisüt a nap, mert akkor előhúzza a szolibérletét és a hosszú tél után kábulásig napozik. Füles erre fél éve várt, ugyanis - remélem dr Sch. megbocsátja - a Krúdy utcában ahol a konyhában volt a doboza a radiátor előtt - egyszer Theo lelépve a G-Robyba, nyitva hagyta a szobaajtót, amikor hazajött, kutya sehol, és némi nyomozás után találta meg Fülest a franciágy tök kellős közepén heverészve. AHonnan kitessékelte, de bevallotta, hogy titokban imponált neki a dolog. (Titokban nekem is.)

Füleshez kapcsolódik még, hogy felszámoltuk a téli menekült kenneljét. LEmostam az ablakokat, de nem mindet. 1 függönyt is sikerült felraknom. A nappalit kiganyéztuk, eltekintve a mindenünnen lógó kábelektől, amelyek továbbra is Villany Lacira várnak. (+ cirkó földelés) Van internet, de csak egy helyen, a könyvespolc 4. polcán, így állva körmölök most is, Sőt van telefonunk is, és hadd jelezzem, hogy hamarosan ÓRIÁSI JÁTÉK veszi kezdetét ezzel kapcsolatban, szóval mindenki tartsa készenlétben a Larousse-t, mert GIGANTIKUS NYEREMÉNYEK forognak majd. (Bettike-játékunk nyertese Lacika éppen szombaton érkezik átvenni nyereményét.)

Volt ültetés is, sárga záporvirágot és törpe legényrózsát, meg rózsaszín és bordó + fehér meténgrózsát. Ezeket a rózsabokrok köré, de jövőre oda rózsák jönnek. Kinyílt sorban a nagy rózsaszín, a kis lazac-színű és ma reggel Matuzsálemen is 2 sötétbordó, meg a Matuzsálemmel együtt - véletlenül - átültetett rózsaszín bazsarózsa is. Ezenkívül ültettük a gárdonyi kertészet maradvány palántáit: 1-1 rebarbarát, padlizsánt, koktélparadicsomot, kosszarvú csípőspaprikát mutatóba, meg egy Jakab szamóca emlékepret is. Most az ebédlő van hátra mert az még be van fóliázva és festékesvödrökkel van tele.

Látogatóink is voltak: Orsiéktól Fonyódra menet egy szép sárga ebédlőasztalt kaptunk, Öcsike pedig elhozta a 3 személyes kerti padot, valamint Lizust. Aki 5.5 hónapos és  a kertben nagyon figyelmesen és hosszasan néz fölfelé és bámulja a faleveleket, ahogy mozognak. A nyertes a vérszilva volt, 2. helyezett a fűzfa, 3. Csabi, akitől először eléggé tartott, de aztán érdeklődéssel tanulmányozta.

Remélem mindenki megnyugodva hajtja álomra fejét ezen imponáló lista után, én is megyek aludni, a lomtárba, mert ott van a legsötétebb, igazi bunker hangulat van

péntek

A mai nap új szokás szerint nagyon korán kezdődött, ugyanis akármilyen bunkereket építek, plédekből széktámlákból díszpárnákból, így is mindig a pofámba süt a kelő nap első sugára, én meg nem tudok világosban aludni, ezért feladom, káromkodom és kibotorkálok. Kint a konyhában vagy a kertben az ajtó előtt (attól függ, hogy előző este milyen kedve volt) Füles fogad egy desszantos kúszással és egy hentergéssel. Utána még pizsamában körbejárom és megtekintem a birtokot, aztán öntözgetem amit kell (csak a muskátlikat meg a leandereket szoktam reggel, amúgy este locsolok) illetve ma kapáltam és gyomláltam is, mert iszonyú gazban áll minden, meg ültettem valami virágkezdeményeket, amiket még magról vetettem vmikor március táján. Utána meg rakodás a dobozokból és zsákokból.

Délután beugrott Farkasbarkas és Robi, akik Pécsről + Vértessomlóról jöttek és mentek Sümegre! Kaptunk tőlük egy jó kis kertészkedős-házépítős klasszikus könyvet meg egy csomó jó tanácsot a kertre nézve + hogy a lépcsődeszkák leszereléséhez 10-es kulcs kell és első blikkre! Ugyanis Farkasbarkasnak egy nagyon szép kertje van Pécsen a hegyekben. (ezt próbálom majd illusztrálni.)

Nemcsak szép, de nagy is, ehhez csak egy elképesztő adat: 150 tő paradicsompalántát ültetett az idén és 18 féle paradicsomból! Ráadásul elsőre felismerte egy letört ágról a lestyánt, kiszúrta a vadkendert a reteksorban, beazonosította, hogy moniliás az utcai meggyfa, elmondta mit csináljak a rukkolával, Robi meg azt, hogyan készül a kaporszósz és hogy a sárga-fehér fürdőszoba egy tál madártejre emlékezteti, és tényleg. Most már értem mért teccik Theonak. Miután elmentek, egy kicsit ücsörögtem a garázsban Fülessel a Jancsi pincéjében 3 évig tárolt, kellemesen dohszagú piros kanapén, aztán pedig sikerült bealudnom rajta.

tyérkép

Azt hiszem, ha a képre kétszer rákattint valaki, akkor talán nagyobb változatban is megjelenik, de nem vagyok biztos benne

költözés 2

Theo nagyon sokat melózott, összerakta a konyhabútort (csak nincsenek rá ajtók, mert éppen hiánycikk volt, majd később pótoljuk), meg az ágyat, meg mindent amit össze kellett még rakni. A hétvégét azonban elsősorban a KÖNYVEK uralták. Nevetséges, ha visszagondolok arra, amit itt is hangoztattam, hogy majd a nappaliban szépirodalom meg kertészet meg sakk, és szakirodalom máshol leválogatva. Ezt a naivitást. Térdig gázolunk a könyvekben, most még csak Theo könyvei, mert lemondtam arról hogy a könyveimet áthozzuk. A következő 5 évben nem veszek könyvet, ez szent fogadalmam. Úgy érzem magam, mintha betörtem volna egy antikváriumba, ahol szabadon kukázhatok, csak valahová el is kellene pakolni őket. Én ebben sokkal szőrösebb szívű vagyok, mármint hogy szelektálni kellene, ez mégsem a községi közkönyvtár, de Theo minden nyomtatványért, ami az elmúlt évtizedekben a keze ügyébe került, keményen küzd.

Viszont külön gyűjtjük a gyerekkönyveket, már kb. 80-100 darab van, úgyhogy a 12 éven aluliak is találhatnak kedvükre nézegetni- vagy olvasnivalót, ha lejönnek majd. Egyelőre fent vannak a tetőtérben egy nagy dobozban. Emlékszem a nagymamámnál Bodajkon minden nyáron végigolvastam ugyanazt a 6 könyvet, előkelő helyen köztük egy 1950-es évekbeli Andersen, kék rajzokkal, amitől frászt kaptam, de muszáj volt végigolvasnom, a Montessori módszerről egy könyv, de a fele ki volt tépve, meg Micsurin élete illsuztrált gyerekkönyvben, ami iszonyú szórakoztató volt, ezt még Papi kapta valamiért anno az iskolától, emlékszem a Micsurin kikísérletezi a KÉK rózsát, meg amikor az imperialisták (dagadt kockás zakós szivaros csávók) megkörnyékezik meg valami fa ami egyszerre 6 féle gyümölcsöt termett.

A Nahmama, látva olvasási kábulatomat, egyik nyáron azzal lepett meg, és majdnem hanyatt is estem az elragadtatástól, hogy a községi kvtár kiselejtezett állományából nemes egyszerűséggel egy zsákkal, de konkrétan egy teli zsákkal hozott nekem könyvet, amit a padláson, a szalmabálák között tárolt, én meg ott is olvastam. Akkor még nem féltem az egerektől. Na ez volt az igazi királyság. (A másik meg a chips és a Snickers, mint Maczkóházy Eduárd vallja.)

költözés 1

Tegnap Pétya segítségével megérkezett a Theo cuccait szállító kamionkonvoj. Jelenleg a világ legnagyobb kuplerája közepén vagyunk. Nagyon sok érdekes dolog is volt a szállítmányban, én a legjobban "Az ellopott kalap. Topi Maci, Breki és a Többiek "című, kissé megviselt könyvnek örültem.

Theo széleskörű tájékozódását és kapcsolathálóját jelzik az olyan tárgyegyüttesek, mint egy fez, amit Jakab hozott neki az 1994-es filozófiai diákolimpiáról Isztambulból, 2 db "Cuba" feliratú rumbatök, 1 narancssárga thaiföldi szerzetesruha kompletten (Jonathantól), "Az év legnépszerűbb tévés személyisége" kitüntető plakett jakutul, egy aranyba öntött kárász, egy Ari feliratú plüsskutya fogkefével és fogkrémmel a nyakörve alatt, két, redvás lószőrrel bélelt kapca

fejlemények

Ma több szempontból is jeles napra virradtunk, de erről következő bejegyzéseinkben esik szó (azt hiszem). Sajnos az elmúlt kb. 2 vagy 3 hétben eléggé lemaradtam a házban és körül zajlott változásokról szóló tudósításokkal. Most megpróbálok visszaemlékezni, de nem ígérhetem, hogy nem hagyok ki valamit

Először is, a legfontosabb, hogy több kontingens vendégünk is volt. Itt volt Katus és Robi (akinek boldog szülinapot kívánunk!), akik Fűzfőre menet egy nagyon szép leandert is hoztak, ami azóta is egyfolytában virágzik. Aztán jött Ágika és Töki (mindenki, körmendi), akik meg bort és sütit és tortát (a bort archiváltuk a pincében az első kerti partyra), és Csoketto kipróbálhatta végre Tökivel a mini petanque-t, amit húsvétra tojt neki a nyúl. És itt volt Cillin, Mariska és Gabi is, akik Balatonföldvárról jöttek egy forgatásról, ami egy szenegáli férfiról szól, akit ki akarnak utasítani Mo-ról pedig van gyereke és felesége is itt, és Cillin, akinek szelídgesztenyés birtoka van Szatinán, tehát ő már nem is kisgazda, hanem nagygazda, megszemlélte a veteményesünket is.

Veteményes az akkor van, erről majd bővebben is, kezd nőni a fű, bár elég hiénafoltosan, virágzik az idei labdarózsa, nyílik a pünkösdi rózsa, egy darab gyöngyvirág is, az idén ültetettek közül. Extraordinary, de most virágzanak nálunk a nárciszok, mert csak márciusban tudtam elültetni őket (mivel ősszel még ugye nem lehetett). Ültettem szívvirágot, ami régen minden rendes parasztkertben volt. Estikét is (meg hajnalkát is), dáliát, kardvirágot, rézvirágot, golgotavirágot, szellőrózsát, levendulákat, szegfűt, futóvirágokat. Az ablakokba meg muskátlikat és levendulát (azért mert déli). Kiderült, hogy a kertünkben található K-Európa legnagyobb lestyánbokra (olyan, mint a zeller, csak évelő). Előzékenyen mindjárt a bográcsozó mellett nő, így lehet legelni.

Elkészült az új ereszcsatorna, ami a régi sötétbarna helyett ezüst (vagyis fém) színű lett. A környező régi, szintén egységes 80-as évek sötétbarnára lefújt deszkákat hosszas tipródás után szürkére festetettük (ez hány t?). A többit majd akkor, ha egyszer sor kerül a szigetelésre és bepucolásra. Van már komposztálónk, amit Theo Ceceár ütött össze a maga dolgos kezeivel, valamint kipróbálhatta a fűnyírás örömeit is, egészen addig, míg be nem döglött a gép.

A festéssel-mázolással úgy ahogy végeztünk, de sajnos előre kell jeleznem, hogy a tetőtéri szobák terén elég rosszul állunk. Kaptunk viszont Jakabéktól egy tök jó kanapét, és egyébként is igyekszünk feltuningolni a fekvőhelyek számát, ahogy egy igazi panzióhoz illik. Megrendeltük a nyikorgó és 30 éves festékfoltokkal teli parketta leplezését szolgáló óriási padlószőnyeget is, ami nem egészen olyan, mint ami tetszene, de az 1400Ft/m2 lélektani határ alatt volt. Csütörtökön pedig a Palladio segédletével megérkeztek az ikejás dobozok is, amiben a konyhabútor meg a könyvespolcrendszer, székek, komód és lámpák voltak. Ezeket Theo - a konyhabútor kivételével, már össze is ütötte, így a jövő hét végén már kezdhetjük is a veszekedést, hogy melyik részre kinek milyen könyvei jöhetnek. Eddig csak annyiban van konszenzus, hogy a nappaliban szakkönyv nem lehet (Cziczu javaslata, bár Theo megpróbált lázadni). Így tegnap már át is vittem és el is helyeztem a kertészeti és madármegfigyelő műveim egy részét. Ezzel zárom is most soraim, mert már rég a fürdőszobát kellene takarítanom.

(a fenti kép közepén van a golgotavirág/passionflower, de ez egy horvátországi romvárosból van, mert a miénk még csak 15 cm-- nem szeretném megtéveszteni kedves vendégeinket)

Egy nap az ikejában

Kezdjük a reklámmal, itt voltunk ma konyha és nappali ügyben



Akinek már volt szerencséje a Tótum-Faktum konyhai bútorokhoz, az bizonyára nem lepődik meg azon, hogy a valóban szerény méretű konyhánk feldíszítését 58 darabból és több, mint 220 kg-ból kell megoldanunk. Ez a legszerényebb számítások szerint is 2012 február közepi beköltözést enged sejtetni.

A faktum-rational együttes rögtön már a tervezőprogrammal próbára tette türelmünket, mivel 3D és szipi-szupi meg minden, csak kicsit komplikált a használata.



Aztán jött a mai terepszemle, amelynek során kiderült, hogy milyen elemek hiányoznak, melyik bútorokra kell várni, és melyeket jobb, ha el is felejtünk. Azt hiszem, a körülményekhez képest elég lazán teljesítettük 300 perces bevetésünket. Erről leginkább Laura és Árpád kettőse győzött meg minket, akik 1.5 méterre mellettünk 2 perc alatt sikeresen összevesztek a konyhatervező részlegen, úgy, hogy faképnél is hagyta Árpi Laurát nyomban.

A tervezett végeredmény egyébként itt látható:

Dunakavics

Én mindig is a franciadrazsét szerettem jobban, de a mai tevékenység leírásához ez jobban klappol. Miközben Theo heroikus (valóban) küzdelmet folytatott a zománcfestékkel és kábulásig mázolt, én a kerti csapnál jádzottam egy kicsit- ahogy Nahmama mondaná. Ugyanis hogy ne legyen sáros mindig a környéke, kiraktam a kert végében talált kövekből. Remélem teccik.

Rajta a verbéna, azóta elültettem + az új beszerzéseket is: zsálya, oregano, borsmenta, 2 sziklakerti virág (lilásak), bordó kőtörő fű, egy újabb rododendron, amerikai ibolyák, margaréta, golgotavirág. MEgvolt a füvesítés is. Még biztos lesz 3 kör, egyelőre ez csak egy szerény alapozó próbálkozás. Virágzanak a meggyfák és végre a körtefa is (ez van fönt). A veteményezés viszont elmaradt sajnos, pedig igyekezni köll!

Dinamikus fejlődésnek tekinthető, hogy végre vannak villanykapcsolók és mennyezeti világítás (az eddig használt reflektor helyett) és az első lámpa - Nagymama ajándéka - is felkerült a helyére az ebédlőben. Papi elvitette a 12 zsák dzsuvát, amit a kert kitisztítása közben szedtünk össze. Füles kapott egy új párnát, amit nagyon szeret, viszont a locsolást utálja és olyankor mindig bánatosan elbujdokol. A nappali ablakpárkánya már tele van mindenféle növényekkel, amit kaptunk!

székek és növények

Theo fennkölt bejegyzése után térjünk vissza a rögvalóba. Az ajtók alapozása mellett ma tovább növeltük a biodiverzitást: Anuta és Papi bárkájáról elültettünk: 1 madárbirs, 1 mahónia bokor, 1 zöld-fehér csíkos valami pampafű, mézvirág, nefelejcs, harangvirág. + Az utcafrontra (mivel tüskés) a nyéki kertészetből származó galagonya. Ez majd késő tavasszal virágzik, de legszebb ősszel lesz, ahogy azt mindenki tudja mert W. Sanyi bácsi megírta.

A veteményesbe is bekerültek az első lakók (mármint a ribizli és josta brigád mellé): Jakab szamócái, a fölötte levő szikkadványba pedig, amit sziklakertnek neveztem ki (mivel az előző tulajdonos, akinek tuti hogy betonkeverő volt a jele az óvodában is már, amit nem betonozott le, azt cement formájában elásta valahol a kertben, így a föld redvás - bár egyébként errefelé (Mezőföld határa) tök jó minőségű föld van alapban -- nem véletlen, hogy itt voltak a nagybirtokok - Puszták népe) na szóval érdekes régészkedéseket lehet folytatni. Szóval ott lesz a fűszerkert és oda valóban csak sziklakertieket lehet tenni. Most bekerültek a levendulák meg a sárga virág mellé: kakukkfű (2 féle), citromfű, meg valami futó-szőnyegszerű, ami apró fehér virágokat hoz majd és olyan illata lesz, mint a szegfűnek. Most elbizonytalanodtam, hogy szegfű vagy szekfű?

Majd még lesz oda a szokásos: rozmaring, majoranna, bazsalikom (bár szerintem az feldobja a talpát) meg oregano meg ilyesmi. Ja és menta. meg zsálya, meg ez-az. Június első hétvégéjén szokott lenni a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban a nagy virágvásár, majd akkor lehet beszerezni mindenféle érdekeset.

És most a székek. Hétvégén volt a lomtalanítás és sikerült guberálni a környékről gr Sygetthy ösztönzésére két jó széket! Az egyik világoskék, a másik meg egy fűzfavesszőből font fotel, nekem is van ilyen, csak ez le volt festve. Majd átfújom fehérre. Kissé rozoga, de kényelmes. Theoval ennek hatására az a tervünk, hogy szerzünk még székeket és mindegyiket más színűre festjük le. Egy ilyen papagáj kertibútorcsalád. Theo és Füles ott szoktak ücsörögni a vén orgonabokor alatt.

Ma végre esett az eső, úgyhogy ha eláll a szél, akkor a hétvégén füvesítés (már késésben vagyunk) és kezdődik a veteményezés is!!! (és újabb lomtalanítás a nyaralóknál)

lájtos nap

Isaura rabszolganő jelentkezik az ibitubai birtokról. Tenyere kérges a talicskázástól, körme fekete az ültetéstől, haja földes mert Theo fejbedobta egy mohás röggel (bosszúból leöntöttem vízzel), orczája pöttyös a diszperzittől. "Nem baj, Cziczu, a mai majd egy lájtos nap lesz" - ezzel biztatja Leoncio minden reggel. A lájtos napok keretében a következő programok voltak a hétvégén: veteményes felásása, szilvafacsonk és 25 méter lövészárok kiásása, ebédlő és lépcsőfeljáró kifestése, ajtófélfák és ajtók csiszolása és befestése alapozóval (gázálarcban), lomtalanításhoz 5 m3 dzsuva kivonszolása, 25 méter sövény (150 tő) + margitvirágok, íriszek, páfrányok, tüskétlen szeder elültetése, végtelenített takarófóliaragasztás és káromkodás, lapátolás és talicskázás (30 talicska föld!) és állandó locsolás és iszapolás stb. A munka oroszlánrészét Leoncio végezte, ezért riszpekt! 3 napja vad szél fúj, nem lehet füvesíteni.

Sygetthy grofftól 1 óriás aloe verát, anyutól pedig 2 kis leandert kaptunk! Ők a koszos nappaliablak párkányán ülnek a kertben.

És mostan irány horkolni, hiszen holnap is egy lájtos nap jön.

pingált szobák

Mint Theotól értesülhettek róla kedves Olvasóink, hétvégén volt a festés első része és benézett két legfiatalabb vendégünk, Aliz (102 napos) és Benjámin (60 napos). Groff Sygetthy ajándékaképpen 3 ribizlivel és 3 kaktusszal bővült az állomány, míg Csigusztól egy sárga sziklakerti virágot kaptam, Anutától pedig egy pálmaliliomot (de csak holnap ültetem el, remélem tyúléli). Virágba borult az ismeretlen fa a kert közepén, akiről Papi kiderítette, hogy nem más, mint egy gigantikus kökénybokor.

A legújabb fejlemény pedig az, hogy megvan MÁSODIK OLVASÓNK, akit Maczkóházy Edu személyében tisztelettel köszöntünk!

Pont des arts

A mai napon a festés háromnapos kalandjának végére tettünk pontot, illetve vesszőt, mivel még az ebédlő és a lépcső festése hátra van. Szombaton Alizék, vasárnap pedig Benjiék jöttek látogatóba. Sajnos vasárnap még kanboyok is jöttek, de azoknak gyorsan kitettük a szűrét Cziczuval.

A festés a szobákban légáteresztő Hérával:



Nem vele, hanem vele:



A vizesblokk festése pedig DULUX-szal ment:

Ez állítólag minden víznek ellenáll.

Pihenésképpen ezt a filmrészletet ajánlom mindenki figyelmébe, ezzel ejtőzöm most ugyanis:

A kerti pince lakói

A Kertben van egy atombiztosnak ugyan nem nevezhető, mégis igen szép és hangulatos bazalttal kirakott pincécske, amikor először néztem bele, akkor még nem gondoltam arra, hogy milyen fontos része lesz az egész háznak. Aztán eszembe jutott ő:



Igen, Hephaisztosz, és az, hogy milyen szuper kis kovácsműhelyt hozhatnék létre odalenn. Elképzeltem a B-Klub gyűlését is, valahogy így:



A glóriás alak én vagyok, természetesen, a többit pedig majd felosztják az érintettek maguk között.
Nos, ahhoz, hogy a pincét teljes mértékben birtokba lehessen venni, meg is kell ismerni azt. Elsőként a flóra és a fauna áttanulmányozását tűztem ki feladatként.

A legnagyobb élőlény a pincében a ledér vagy meztelen csiga:




Cziczu sajnos nem szereti őket, de nagyon aranyosak egyesek szerint. Régies magyar nevük a kágyiló.
További lakók, mindenféle nünükék:

Pincebogár:


Remélem kedvet hoztam mindenkinek ahhoz, hogy önállóan felfedezze a pincét.

Üdv: Kanzi